Persze, nem voltam ott mindenhol, de ahol megfordultam, az összes hely, találkozás jó energiával töltött fel. Mert kíváncsi, jó emberek akartak együtt lenni más kíváncsi, jó emberekkel. Legyen az író-olvasó találkozó, műhelyfoglalkozás, színházi találkozás, koncert, és nem mellesleg ezek mentén való ismerkedések, beszélgetések, bulik. Valahogy nyitottságot éreztem mindenféle akadálytól mentesen. Mert, bár többnyire fiatalokra számítottam, azért mindenféle korosztály megfordult ezeken a rendezvényeken. És kicsitől korosabbig, mindenki együtt próbált kikapcsolódni a mindennapok maceráiból, a világ távolabbi és igen közeli nagy drámáiból játszva, kacagva, nem szokványos történetekben, formákkal, de nagy kíváncsisággal, játékkedvvel. Legalábbis akik az elmúlt napokban egyszer kíváncsiak voltak valamire, biztosan nem bánták meg. És a nem mindennapi vagy nem szokványos találkozásokban, akik valahol ott voltak, ha nem is pont arra számítottak, amiben végül is részük volt, egyszer csak mindenkivel együtt, játékot és ezáltal közösséget is vállalva, nagyon jelen voltak.

Azért merem ezt ilyen határozottan kimondani, mert részt vettem (többek közt) egy olyan színházi előadáson, amelynek a végén meglepő közös élményben volt részünk. Páran körülöttem, a megérdemelt viharos taps után, nem álltak fel a székükből, hanem próbálták egymás szavába vágva megmagyarázni, hogy mi is történt velük. Nyugtalanul, nyughatatlanul, izgatott kíváncsisággal. Én is nagyjából hasonló érzésekkel, jól felborzolt idegszálakkal, de jókedvvel, feltöltődve távoztam. Mennyi jó dolog, jó ember! PulzArt, jó napok! És közben szívszorító történetek, szövegek, igenis a napi borzadályokról, sok humorral, játékosan, másként, vagy igenis, pont úgy, ahogyan igazából létezünk. Úgy láttam, mindannyiunkban ott van a kíváncsiság, a humorérzék, az érzékenység. A vágy, hogy megértsük a groteszk világot, amelyben élünk. Nem tudom, egy kíváncsi gyermeknek éreztem magam, aki nagy szemeket meresztve fedezi fel a már rég megélt vagy megértettnek vélt dolgokat. Mert szépen, hitelesen, nem nagy világmegváltó őrületek izzadságával, mindent tudással, de igenis komoly gondolatokkal, humorral, és nem feltétlenül szokványosan, új hangokkal szóltak hozzá. De megértően, mert akkor megérti. A gyermek hazamegy, és alszik rá egyet.

Köszönöm, pulzArt!