A háztartási gépeknél ezt a módszert már rég bevezették. Köztudott, hogy például a mosógép nagy energiazabáló, és már javasolták azt is, hogy ne mossuk annyit a ruhákat, helyette inkább szellőztessük azokat. De az is megtörtént, hogy valaki illegálisan behozott egy szép kis mosómedvét Romániába, gondolván, hogy mosógép helyett tudja dolgoztatni majd, és így spórol a villanyszámlán. Aztán a medvécske megnőtt, azt nem tudni, mosott-e vagy sem, kárát azonban látták, mert megölt minden kisebb méretű állatot, ezért elvitték egy vadállatokkal foglalkozó állatsegítő szervezethez.

De térjünk vissza az élelmiszerek megjelölésénél használt szemaforcímkékhez. Ezt be is vezette önként Franciaország, Belgium, Spanyolország, Luxemburg és Németország is. Nálunk a felcímkézést rábízták a termelőkre, így azok, akik úgy gondolták, hogy ők egészséges élelmiszereket gyártanak, elvégeztették nem kevés pénzért a vizsgálatokat, majd büszkén címkézték fel termékeiket.

Most az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság (ANPC) elnöke november elsejétől be akarja tiltatni azt, hogy ötfokozatú színskálával lássák el az élelmiszereket. Egyszóval piros lapot adott a szemaforos jelzéseknek. Azt nem mondta, hogy a felcímkézés diszkriminációt jelenthet a színvakokkal, színtévesztőkkel szemben, akik nem tudnák megkülönböztetni az egészséges termékeket az ártalmasaktól.

Pedig nekem is jól jött ez a jelölési mód, mert nem kellett kisszékkel mennem az üzletekbe, hogy elolvassam, hányféle E-vel jelzett vegyszert tartalmaznak a vásárolandó termékek. Például, hogy a kristálycukor 100 százalékban tartalmazza az igen veszedelmes cukrot. Lehet, hogy az alkoholos italokat gyártók lekenyerezték néhány üveg whiskyvel a fő fogyasztóvédőt, mert ha kötelezővé teszik az italos üvegek felcímkézését, és azt látják az alkoholisták, hogy mennyire ártalmas a pia (vörös E!), akkor lemondanak az ivásról, és így a kerítésszaggató-gyártóknak ebből bizony káruk származhat.

Nálunk azért is hasznos lett volna ezt a jelzőlámpás módszert kötelezően bevezetni, mert rengeteg a funkcionális analfabéta, aki azt ki tudja ugyan silabizálni, hogy mit ír a címkén, csak éppen nem érti az olvasott szöveget. Ráadásul még a termékek megnevezése is sokszor csalóka. Ismerősöm vett egy doboz üdítőt, amelyen azt írta: 100 százalék narancs. Amikor otthon elolvasta annak összetételét, csak akkor látta, hogy a gyümölcstartalom csekély 12 százalék. A többi víz, cukor, tartósítószer, színezőanyag stb. Ízibe vissza is vitte az üzletbe (pedig narancsíze lehetett), ahol felvilágosították, hogy a „100 százalék narancs” a termék neve, és nem az összetétele. Ha ezen van egy piros jelzésű E figyelmeztetés, akkor esetleg meggondolja, hogy megvegye-e.

Az ANPC elnöke azzal az igazán elfogadható indokkal magyarázta címkevisszavonási döntését, hogy létezik az az ártalmasnak kikiáltott szalonna, amely a piros, E kategóriás, és igen-igen magas kalóriatartalmú, tehát elvileg egészségtelen. Ezt szerinte az ország északi részén szorgalmasan zabálják az emberek, akiknek évezredek óta (!) étrendjük része. Egy fogyasztóvédő miatt még a végén újra kell írni Románia történelmét, és a kétezer éves múltat meg kell még toldani visszafelé néhány évezreddel. A disznók háziasítása ezelőtt körülbelül tízezer évvel történt a világon, egyszerre két helyen is, mégpedig valahol a mai Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában. A Közel-Kelet aránylag közel van hozzánk, és lehet, hogy itt szelídítették meg a vaddisznókat, bár annak szalonnáját azon a vidéken már nemigen eszik.

A szalonna magas kalóriatartalmú, és lehet, hogy vacsorára enni nagyon jó lesz, mert akkor éjjelre egy pokróccal kevesebbet kell magunkra vetnünk, és úgy sem fogunk fázni.