Demeter J. Ildikó
Lehetetlen együttműködni Románia elnökével, a hadsereg főparancsnokával – állítja Vasile Dîncu szociáldemokrata politikus, aki tegnap reggel még honvédelmi miniszter volt. Lemondása annak ellenére meglepetésként hatott, hogy menesztése hónapok óta a levegőben lóg, és tíz napja már bizonyosnak látszott, hiszen Klaus Iohannis államfő, Nicolae Ciucă kormányfő és saját pártelnöke, Marcel Ciolacu is bírálta az ukrajnai háború lezárásáról kifejtett véleménye miatt; a viharfelhők azonban elég gyorsan el is oszlottak, és Dîncu maradt.
Egy hétig még. Lehet, hogy erről állapodott meg a kormányfővel a múlt hétfőn lefolytatott négyszemközti beszélgetésen, hiszen fontos találkozói, előre betervezett külföldi útjai voltak, és nem használ Romániának, ha épp az ukrajnai háború idején, ráadásul pedig a schengeni csatlakozás hajrájában inog a védelmi tárca, de az is lehet, hogy közben történt valami más is, ami (még?) nem került nyilvánosságra. Ami biztos: míg a távozó miniszter a kormányfő iránt tiszteletet mutat, egyértelműen elmarasztalja az államelnököt. Akivel nem először dolgozik együtt: Iohannis első (2015-ben összeállt) „saját” kormányában, a Dacian Cioloș által vezetett szakértői kabinetben Dîncu miniszterelnök-helyettes volt. Azóta keservesen megtapasztaltuk, hogy mit jelent az egykori nagyszebeni polgármester által 2014-ben ígért „jól végzett munka országa”, a 2019-ben ígért „normális Románia”, illetve a 2021-ben útjára bocsátott „tanult Románia”: egy „kudarcot vallott” államot (ezek is Iohannis szavai), amely polgárainak zömét képtelen megvédeni a szegénységtől, tudatlanságtól, kórházi tüzektől és fertőzésektől, közúti balesetektől, fehérgalléros bűnözőktől, hatósági túlkapásoktól, még a szélsőséges csoportosulásoktól sem. Higgyük azt, hogy ahol minden rosszul működik, a honvédelmi tárca kivétel lehet, csak azért, mert a hadsereg számára a NATO főtitkári posztjáról álmodó Iohannis összevásárolt mindenféle felszerelést a partnerektől? Azt már láttuk, hogy mi lett az államfő saját pártjából és kormányából, amióta ő dönti el, hogy ki legyen a liberálisok elnöke, a kormányfő, az oktatási miniszter. Vajon most a honvédelem következik?
De nézzük a másik oldaláról a dolgot. Lehet, hogy Dîncu valóban nem volt alkalmas a védelmi tárca vezetésére, ezt azonban a kinevezése előtt kellett volna mérlegelni, nem utána. Csak hát ebben a lehetetlen, még a Ion Iliescu kényére szabott félelnöki köztársaságban nem a hozzáértés a fő szempont – nagyot karcsúsodna az államapparátus, ha ez lenne –, és amíg ez meg nem változik, elég mindegy, hogy ki vonul fel a katonai díszsorfal előtt.
