A kis Niccolo nyolcévesen már koncertezett, konzervatóriumi tanára tizenhárom évesen útjára bocsátotta, mondván: már nincs mit tanítani neki. A korán jött sikerrel nem tudott megbirkózni, inni és kártyázni kezdett. A teljes elzülléstől egy ismeretlen asszony mentette meg, aki menedéket adott neki, ő pedig három évig teljes visszavonultságban gyakorolt. Amikor 1810-ben ismét koncertezni kezdett, a kor szokásától eltérően egyedül, kísérő nélkül lépett fel.

Az 1830-as években megint visszavonult, de most higanymérgezés miatt, amit a szifiliszére adott kezelés nyomán kapott. 1824-ben tért vissza, 1828-tól hatéves európai koncertkörutat kezdett. Angliai fellépéseiért olyan hatalmas gázsit kapott, amekkorát addig még egyetlen előadóművész sem. Ám amilyen könnyen kereste, olyan gyorsan költötte is a pénzt: szenvedélyes szerencsejátékos és nőcsábász volt. Halála előtt néhány évvel Párizsban akart kaszinót nyitni, de ebben az egy dologban nem járt sikerrel. Minden idők talán legnagyobb, de mindenképpen leghíresebb hegedűse 1840. május 27-én Nizzában halt meg 57 évesen.

Paganini a romantikus művész őstípusa, előadói hírneve túlszárnyalta a zeneszerzőit. A közönség szinte hisztérikusan rajongott a sápadt, sovány, horgas orrú, csapzott hajú művészért, aki köré szerelmi kalandjai és szakmai diadalai miatt is legendák szövődtek. Fellépései alatt a lassú részeknél olykor sírtak a nézőtéren.