De főleg azért, mert annak idején (és még öt évig) nagyon dörgött a felelőtlen és korrupt szociáldemokrata kormány ellen; Victor Ponta akkori miniszterelnök le is mondott, ám valójában az államelnök az, aki a halottakon átgázolva építette ki hatalmát, ahogy ezt Dragoș Pătraru megfogalmazta. Hiszen ma már a szociáldemokratákkal együtt irányítja az országot, amely hét év után sem néz ki jobban: sem a korrupció nem tűnt el, sem az egészségügyi ellátás nem javult, sőt, a járvány alatt 1,4 évvel rövidült a várható élettartam Romániában, éppen kétszer többel az európai átlagnál.

Ehhez a kórházi fertőzések is hozzájárultak, habár zömüket elhallgatják. Hivatalosan az elhalálozások 1 százalékát okozzák a 7 százalékos európai uniós átlaghoz képest, de ez még Alexandru Rafila egészségügyi miniszter szerint sem valós adat. Ahogy az a napi öt áldozat sem, amit ő számolt ki az uniós átlag alapján: valójában kétszer ennyien lehetnek, hiszen az efféle statisztikákban Románia mindig az alsó végen található, sokszor kétszeres, háromszoros számokkal rontva le a földrész mutatóit. Csak olyan dolgokban vezetünk, mint a másolt doktorátusok vagy az állami alkalmazottaknak a nemzeti össztermékhez viszonyított bére (ami tavaly 37 százalékra nőtt a – csökkenőben levő – 22,4 százalékos uniós átlaghoz képest). Azoknak az állami alkalmazottaknak, akiket most főként az foglalkoztat, hogy jövőben hány ráadás szabadnapot kapnak (hármat), így hát nem érnek rá azon dolgozni, hogy ne legyünk elsők az emberkereskedelem, a kiskorú anyák, a szegénység által fenyegetett gyermekek (41,5 százalék az uniós 22,4-hez képest!), a nyomorgó idősek, a közúti balesetben elhunytak, a korai iskolaelhagyás, a funkcionális analfabéták, a megelőzhető elhalálozások és megannyi más égető gond terén. Nálunk az a megoldás – és nem csupán a kórházi fertőzésekkel és tűzvészekkel kapcsolatban –, hogy szembehazudjuk a valóságot.

Mindenünk megvan a megégettek kezeléséhez – nyilatkozta 2015-ben az akkori egészségügyi miniszter. Aztán külföldi klinikákról hallottuk, hogy a túlélők olyan baktériumokkal jutottak oda, amilyeneket még csak a háborús Afganisztánból érkezőkön azonosítottak. Ezen a szinten állunk, és hogy is várhatnánk javulást, amikor sem a kormányfő, sem a koalíciós pártok vezetői nem erőltették meg magukat bár egy főhajtással a Colectiv-évfordulón. Valószínűleg nem azért, mert úgy gondolják, hogy a képmutatásnak is van határa, hanem mert kerülni akarták a szembesülést azzal, hogy hét év alatt semmit nem tettek a hasonló tragédiák megelőzésére, miközben mindent elkövettek a felelősségre vonás megnehezítésére. A második Colectiv-per, amely a tragédia kórházi részéről szól (az elsőben az idén mondtak ki – sokak szerint nagyon enyhe – ítéleteket a tűzvészért felelős személyekre), még el sem kezdődött: elakadt az ügyészségen, és lezárulhat vádemelés nélkül. A politikum már hátradőlt.