Mintegy 10 perc elteltével érkezett a B. S. úr által vezetett autó. Megkérdeztük, elvinne-e a vártemplomhoz temetésre. Igennel válaszolt, mire nejem és sógornőm beültek a hátsó ülésre; magam a vezető mellé akartam, ő azonban durván rám förmedt: ide nem lehet, erre törvény van, üljek hátra. Nem akartam beszorulni, nem is volt hely a virágok miatt, ezért azt javasoltam, hogy vigye a nőket, én várok egy másik kocsira. És becsuktam az első ajtót, a kialakult párbeszéd eredményeként lehet, kissé erősebben, mire rám ordított: ne csapkodja az ajtót,  mert úgy kivágom, a lába sem éri a földet!

A megdöbbenéstől szólni sem tudtam, de mivel már késésben voltunk, beszorultam a nők mellé, hogy induljon végre. Sofőrünk oktató hangon magyarázta menet közben, hogy világszerte törvény az első ülés üresen tartása, s bár nejem megjegyezte, hogy Ausztráliában nem úgy van, a vezető továbbra is fölényesen bizonygatta, hogy ott is az a törvény. Nejem felvilágosította, hogy mi csak tudjuk, mert onnan érkeztünk, ám ő váltig erősítette a maga igazát, közönséges, lenéző modorban beszélve velünk mindaddig, amíg a templomhoz nem értünk. Amikor átadtam neki a kért fuvardíjat – nyugta ellenében – így köszönt el: ha reklamálni akar, rajta van a számom!

Meggyőződésem, hogy ez egyedi eset, azonban megengedhetetlennek tartom, hogy egy olyan vállalatnál, amely a közösséget, ez esetben az utasokat hivatott szolgálni, valaki ilyen modortalan, durva, közönséges, parancsoló hangnemet használjon nők jelenlétében, bárkivel szemben. Én azt gondolom, a taxi az utasokért van és nem fordítva.

Tisztelettel,
Szabó Sz. István, Ausztrália