Bizonyára evett szalonnát is, festeni pedig úgy megtanult, hogy a képei több kontinensen díszítik a székely magyarok lakását. A kitelepedő értelmiségiek szülőföldi emlékként vitték magukkal Páll Lajos festményeit. A világban szétszóródott a sóvidéki táj, a székely falu, hol rend és tisztaság van. Globalizált jelenünknek mutatják a falusi élet mindennapjait, emberi arcát, az eltűnt világot.

„Képein minden a helyén van” mondja Gálfalvi György.

Páll Lajos tíz esztendeje nyugszik a kalondai temetőben, de művei a székelyek „honfoglalásának” köszönhetően nemcsak az erdélyi, hanem a magyarországi műpiacon is keresettek, megbecsültek. A szülőföld melletti kitartás és a honvágy jelképei lettek.

Immáron a korondi festő a Nagy székelyföldi festők (István és Imre) közé tartozik.

Bátorkodom megjegyezni, a Székely Nemzeti Múzeum, a Képtár tartozik nekünk egy Páll Lajos-kiállítással, „Hogy emlékeinkben otthon legyünk”.

Dr. Antal Álmos