Hírsaláta

2022. november 14., hétfő, Belföld

VISSZAÁLLAMOSÍTÁS A RETYEZÁTBAN IS. 13 évi pereskedés után a Hunyad megyei törvényszék kimondta, hogy törvénytelenül szolgáltattak vissza tízezer hektárt a Kendeffy családnak a Retyezát-hegységben. Az ítélet végleges.

A visszaszolgáltatást a Román Akadémia támadta meg arra hivatkozva, hogy az 1920-as évek végéig a román állam – nemzetközi egyezmények és perek következtében – már fizetett kártérítést Kendeffy Lajosnak és Gábornak, így leszármazottaiknak nincs joguk visszakövetelni a területet, amely a gleccsertavakat és a Gemenele tudományos rezervátumot is magában foglalja. Az örökösök, Kendeffy Gábor azóta (2016-ban) elhunyt menye, Mária és lánya, Pongrácz Erzsébet 2005-ben igényelte vissza a család által egykor birtokolt havasi területeket, és 2006-ban meg is kapták a birtoklevelet. A per során a következő érveket hozták fel ellenük: az Ausztriában élő Kendeffy Mária nem igazolta örökösi minőségét hagyatéki tárgyalással vagy végrendelettel, lányának 2005-ben román állampolgársága sem volt (csak 2009-ben szerezte ezt meg, amikor a visszaállamosítási per kezdődött), ráadásul pedig a Gemenele tudományos rezervátum területe a törvény értelmében elidegeníthetetlen. A visszaállamosítási perben az alapfokú ítéletet 2020-ban mondták ki. (Adevărul)

AZ ÁLLAM JÓL JÁRT A VILLANYDRÁGULÁSSAL. Az állam is az energiaár-emelkedések nyertesei között van, nem csupán az energiacégek: ez igazolódott be ismét, miután a cernavodai atomerőművet működtető állami áramtermelő cég, a Nuclearelectrica közzétette az év első kilenc hónapjára vonatkozó üzleti adatait, amelyek láttán bármely, a versenyszférában tevékenykedő cég vezetői is elégedetten csettintenének: óriásit nőtt a nyereség. Az áramtermelésben érdekelt Nuclearelectrica januártól szeptember végéig 1,94 milliárd lejes nettó profitot könyvelhetett el, és ez 202 százalékos növekedés az előző év ugyanezen időszakához képest. Mindezt úgy, hogy a megtermelt áram mennyisége kevesebb a tavalyinál: 7,41 millió MWh a tavalyi 7,57 millió MWh-hoz képest, ami 2,1 százalékos csökkenés, és 4,1 százalékkal kevesebb áramot értékesített. De ezt a kevesebbet az év első kilenc hónapjában átlagosan háromszor magasabb áron tudták eladni, mint a tavaly megtermelt áramot: idén az átlagár 625,90 lej volt me­gawattóránként, tavaly pedig 253,06 lej. Vagyis az államnak igencsak megéri az atomerőművet működtetni és bővíteni, még akkor is, ha ehhez hárommilliárd dolláros gigahitelt kell felvennie az Egyesült Államoktól. És az így befolyt nyereségből arra is jut, hogy kompenzációt fizessen a termelőknek a lakossági ársapka és a piaci ár közötti különbség fejében. (Főtér)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 482
szavazógép
2022-11-14: Belföld - :

Kicsit lassult az infláció

Októberben lassult Romániában az éves infláció: 15,3 százalékra mérséklődött a szeptemberi 15,9 százalékról. Szeptemberhez mérten az infláció 1,3 százalék volt – közölte a statisztikai intézet, amelynek adatai szerint tavaly októberhez képest az élelmiszerek 20,5 százalékkal drágultak, a nem élelmiszerekért 14,3, a szolgáltatásokért pedig 8,3 százalékkal kell többet fizetni.
2022-11-14: Emlékezet - Dr. Nagy Lajos:

Levelekbe zárt történelemdarabkák (Orosz „felszabadítók” Szentivánlaborfalván és régi jó rokonlátogatások)

Rendezgetem egykori levelezésemet, abban a reményben, hogy néhány dobozban a padlás valamelyik zugában talán megmaradnak, s esetleg néhány évtized múlva, amikor már történelem lesz a ma és a közelmúlt, talán mondanak valamit valamelyik „maradványnak”. Így került a kezembe a szentivánlaborfalvi születésű dr. Zajzon Antal medgyesi belgyógyász főorvos barátom levele, amelyet abból az alkalomból írt, hogy megkapta az Életünk kórtörténete című könyvemet. Ebben a könyvben röviden a gyermekkorom idején, a középiskolában elöltött négy év alatt, majd az egyetemi hat évben történteket írom meg, de ablakot nyitok a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti egyetem, később főiskola sorsára is. Ehhez csatoltam még tíz, több-kevesebb egyetemi büntetést elszenvedett kollégám visszaemlékezését is.