A politikus valójában koalíciós partnereinek üzent, jelezve, hogy ugyan nincs problémája velük, de „magyarázatokkal tartoznak” egyebek mellett az energiapiac liberalizálásával kapcsolatban is. Persze, az elszabadult és követhetetlen energiaárakat illetően a lakosság nagy többsége úgy véli, a jelenlegi helyzetben a magyarázkodás már édeskevés, hiszen számosan állnak értetlenül számláik előtt, különösképpen a villanyszámlák esetében. De nincsenek túl jó helyzetben azok sem, akik fával fűtenek – a 400 lejes hatósági ársapka (micsoda szavak: nyelvészek és társadalomtudósok egyaránt csemegézhetnek majd a politikusok efféle nyelvújító leleményén!) borítékolható kudarchoz vezetett –, a drágulás ezen a téren is ijesztő, az árkorlátozás pedig egyenesen hiányt okozott.

Egyébként Ciolacu színpadias nyilatkozata egy olyan pillanatban hangzott el, amikor a koalíciós partnerek végre megegyeztek a villamos energia árának „maximálásában”, és a kormány ideiglenesen központosította az energiabeszerzést. Erről maga Nicolae Ciucă miniszterelnök nyilatkozta, hogy a vonatkozó jogszabály megteremti a feltételeket, hogy megvédjék a lakosságot az energiaárak drasztikus emelkedésétől és biztosítsák a román gazdaság versenyképességét. Szép szavak, ám hogy pontosan mihez vezet majd ez az intézkedés, egyelőre rejtély. Annyit tudunk évtizedek tapasztalatából, hogy a központosítás általában nem vezet jóra, de ennek az ellenkezője is igaz, ugyanis a liberális nézet, miszerint majd a piac mindent megold, szintén ijesztő fejleményekhez vezethet, látványosan tükrözi ezt a mostani energiaár-robbanás is.

A lakosság jó része pedig csak nézi kétségbeesve a villanyszámlát, és nem igazán érti, mi történik, miért is kell fizetnie annyit, amennyit. Ha például valaki kizárólagosan villanyárammal fűtött, lakossági fogyasztóként nem tudja, miért kell lehetetlen helyzetbe kerülnie. De az sem lelkendezhet, aki tömbházlakásában az átlagosnál több villanyáramot használt, és eddig tisztességesen kifizette az árát. Most nézheti a számláit, értetlenkedhet és takarékoskodhat. És mi lesz a divatos és zöldnek vélt villanyautókkal? Mindez persze csupán jelentéktelen apróság ahhoz az általános káoszhoz és kiszámíthatatlansághoz képest, amely az energiapiacot uralja, ember legyen a talpán, aki eligazodik például a villanyáram számlázásának módszertanán. Miként az is kérdéses, a ködöt hogyan oszlatja el a mostani koalíciós megegyezés, mely szerint a lakosság a következő árat fizeti a villamos energiáért: a száz kilowattóra (kWh) alatti átlagos havi fogyasztású háztartásoknak 0,68 lejt, a 100 és 255 kWh közötti havi fogyasztású háztartásoknak 0,80 lejt, a 255 kWh fölötti fogyasztásúaknak a küszöb alatti energia 0,80 lej, az azt meghaladó rész pedig kilowattóránként 1,30 lej. Mikortól? És érvényben marad-e az a korábbi, súlyosan diszkriminatív árpolitika, mely a tavalyi fogyasztást tekinti kiindulópontnak?

Egy szó mint száz, a fűtésre szorulók – ki nem az? – akaratukon kívül sodródtak olyan helyzetbe, amelyre korábban nem is gondoltak. Nem látszik a vége, de a megnyugtató megoldás sem. Kérdezzük talán kórusban, együtt a szociáldemokrata pártelnökkel: mit vétettünk, hogy ilyen szerencsétlenség történjen velünk?