Saját közösségi házában fogadta az erősdi református egyházközség és a helyi magyar közösség a Kovászna Megyei Tanács hagyományos rendezvénysorozatának kilencedik kiadását. Ahogy Ráduly-Baka Zsuzsanna református lelkipásztor köszöntőjéből megtudtuk, száz alá esett itt a magyar lelkek száma, és már régebb szórványba kényszerült a közösség.
Örömmel köszöntötte a tiszteletes asszony a gazdag műsort rendező kultúrásokat, a Kelekótya együttes tagjait és Vargyasi Levente fotóművészt, aki a Kaptár dokumentumfilmszemle-sorozat részeként Bartha Ágnes és Kacsó Sándor Tempóváltás című kisfilmjével akarta bemutatni, hogy mekkora ereje van a vidéki települések népének, megtartó hangulatának. Az erősdi közösségi ház valóságos otthona lett a falu magyarságának, otthonos kazettás mennyezetével, a hely történetét rögzítő históriás pannóval meditációra késztet.
A Kelekótya együttes azzal a céllal érkezett Erősdre, hogy vidámsággal, mosollyal ajándékozza meg a vasárnap délutáni csendben az összegyűlteket. A gyerekek hamar vették is a tempót, a Kelekótya-ütemet, mi több, amikor a tréfás és szórakoztató énekszámokba a közönségnek is bele kellett kapcsolódnia, megpendültek az erősdi szépkorúak is, közöttük olyan asszonyság is ült, aki most lép 90. életévébe. A Kelekótya 2001-ben alakult, tagjai zömében erdővidékiek. Fennállásuk óta a saját szerzeményeik mellett a gyermekirodalom megzenésített darabjaival és előadásmódjuk „átütő erejével sikerül ellensúlyozniuk a médiában jelenvaló, nem a gyermeki világnak szóló zenei és más audiovizuális műfajok egyeduralmát”. És mert Erősdön jelen voltak a közeli városiak is, a hidvégiek pedig visszaadták az erősdiek múlt heti látogatását, élükön Kristály László Zsolt lelkészükkel és Bernád István megyebíróval, nem túlzás, ha állítjuk, hogy megpendült Székföld déli része is.
Többen érkeztek Erősdre kisgyerekekkel, hogy átadják a Kelekótya-taktust a zsengekorúaknak, élükön a Csinta családdal és Jakab István Barnával, Kovászna Megye Tanácsának alelnökével, aki Tamás Sándor megyeelnök üdvözletét is tolmácsolta, és kiemelte, hogy „csak azok a kis közösségek tudnak fennmaradni, melyek tudnak magukról gondoskodni. Az erősdi közösségben van egy erős mag, amely hajlandó tenni, dolgozni, és ami ott létrejött, az a közösség érdeme is”. Az erősdi asszonyok is kitettek magukért, zsúfolásig telt a legfinomabb kínálmációs süteményekkel „a fogaggyasztal”.
