Napóleon szállóigévé vált szavai – miszerint a legjobb védekezés a támadás – bő kétszáz év után is aktuálisak, ma is ezzel a taktikával élnek (hovatovább egyre agresszívebben) a gyáva hazafiak. A falusi kutyák is ugatnak, támadnak, de ha a gazdájuk rájuk szól, mindjárt elhallgatnak, megértik a parancsot. Így történne ez a hőzöngő nacionalistákkal is, ha az illető szervek (rendőrség, csendőrség) rájuk szólnának, de úgy látszik, sem a gazda, sem a kutya nem hajlandó abbahagyni a sokszor oktalan támadást.
Sajnos együtt élünk a huszonegyedik századi Romániában is olyan buta, a történelmet nem ismerő, analfabéta állampolgárokkal, akik az olcsó népszerűség és kevés alamizsna reményében képesek egy ezer évvel idősebb nemzetet gyalázni a saját hazájában-házában is, Sepsiszentgyörgyön vagy az Úzvölgyében.
Kicsi kutya nagytól tanul – és úgy látszik, Vadim Tudor, Gheorghe Funar, George Simion, Dan Tanasă és társaik igen hatékonyan értenek követőik kiképzéséhez. Arra azért kíváncsi lennék, hogy ennek a selejtes társaságnak a tagjai dolgoznak-e valahol, fizetnek-e adót, és hány osztályt végeztek az iskolában, mert egy civilizált ember nem lenne képes ilyen magatartásra, főként a sporteseményeken, focimeccseken, ahol nem csupán felnőtt férfiak, hanem nők, fiatalok és gyermekek is vannak szép számban. A gyalázás szövegét nem írom le, mert a golyóstollam sem viszi. Tény, hogy a Sepsi OSK csapata akárhol játszik Románia területén, az ultrák úgy viselkednek, mintha a játékosok mind magyar nemzetiségűek lennének, még ha 90 százalékuk nem is az. Ők nem a saját csapatuk lelkesítéséért járnak meccsre, hanem azért, hogy a magyar nemzetet gyalázzák betanult hamis szövegekkel. Kár, hogy az illetékes szervek nem lépnek ilyenkor közbe, pedig ott van a rendőrség és a csendőrség is.
De ha már ezek a hordák zavartalanul üvöltözhetnek bármit a nemzetünkre, hogy nem kerül valaki a magyarok közül, aki valami más rigmust kezdjen skandálni jó hangosan, legalább Sepsiszentgyörgyön, ami helyretegye őket? Ha megértenék, talán elgondolkodnának rajta. Ha pedig mégis a magukét hajtogatnák, hagyjuk őket üvöltözni, mert a kutya ugat, s a karaván halad, a szamárbőgés úgysem hallatszik az égbe.
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
