Szonda Szabolcs könyvtár­igazgató köszöntötte a vendégeket, kiemelve Szöllősi irodalmi munkásságának és fotósi tevékenységének összefonódást. Mindkettőnek sajátos a látásmódja: a fényképek megörökítése, a szerzői beszédmód megalkotása. A képekben és a szövegben egyaránt a részletek igényessége és igénye nyilvánul meg – mondotta.

Tamás Dénes a szerző feltűnő aktivitására kérdezett rá, kiemelve: Szöllősi következetesen építkező alkotó, akit egyfajta fegyelmezettség vezényel, ugyanakkor nagyon tevékeny, verseket, kisregényeket, drámákat és zenekritikákat ír, közben megfordult a háború sújtotta Ukrajnában, Oroszországban és Indonéziában is.

Szöllősi Mátyás ezt szerteágazó érdeklődésével magyarázza, melyet próbál rendszerezni és egyszerre működtetni. A zenei érdeklődését otthonról hozta, szülei zenészek, és ő is zenélt sokáig, lírájában, prózájában és drámáiban a zeneiség valamilyen formában jelen van. Először irodalommal foglalkozott, első verseit tizennyolc éves korában írta. A fotózás úgy tizenkét éve van jelen intenzíven az életében, Mohai Balázs, az MTI fotóriporterének hatására kezdett el igazán fotózással foglalkozni. A zene a fotóiban is szerepel, rendszeresen közöl koncertekről felvételeket.

Szöllősi Mátyás Erdélyhez is kötődik, kétlaki életet él, budapesti, de Parajdon is vásárolt egy házat, családjával sok időt töltenek itt, a parajdi ház egyfajta alkotói térként működik, Állapotok című kötetének verseit is ott írta. 2019-ben elkezdett baskírokat fotózni, majd témát és helyszínt váltott, és Belső-Erdélyben időseket rögzített egy-egy akadémiai ösztöndíj keretében. Baskíria nagyon hasonlít Erdélyre a tájak, az építkezés tekintetében. Háromszáz fotót készített Erdélyben a járványhelyzet alatt mintegy hetven településen. A Pesti Vigadóban lesz egy csoportos kiállítás, ahol ennek az erdélyi fotósorozatnak egy alsorozata látható Idős szerelmespárok címmel.

A most bemutatott Szabad című könyv a szerző eddigi két kötetében (Aktív kórterem és Állapotok) megjelent verseinek válogatása, illetve az azóta írt költemények egyfajta összefoglalása. A műfajválasztás időszak és lelkiállapot kérdése is lehet – fogalmazott, és Nemes Nagy Ágnest idézte: „A vers nem azért nem próza, mert más a formája, mert ritmusa, rímei vannak, hanem azért, mert közlendői – saját szavain kívül – közölhetetlenek.” A líra egy felvillanás, a próza teljesen más lelkiállapotot és időbeosztást igényel. Szöllősi gyakran átírja korábbi verseit, ezeket is tartalmazza az új kötet, amely négy ciklusra oszlik: Kamaszkor, Gyulladás, Noktürn, Szégyenlős álmok. A versek témájukban sok mindent érintenek, a kötet utolsó ciklusában, a Szégyenlős álmokban a szerző saját elmondása szerint történelmi és irodalmi személyiségek bőrébe bújt. A költeményekben érvényesül a fotográfusi látásmód, megjelenik a szenvedés, a mentális és a testi állapot kapcsolata. A Gyulladás ciklusban felfedezhető Petri György és Kemény István hatása, de Pilinszky jambikussága is tetten érhető a versépítkezésben. A kötet címe: Szabad. Valamiféle személyesség érződik benne, sokkal több játékot, lehetőséget, irányt rejt magában, mert nyitott, és a könyv borítóképe is ezt a nyitottságot tükrözi. Az eredeti tervek szerint egy Mark Rothko-kép került volna a borítóra, de ez beszűkítette volna az egész kötetet. A cím a versekben fellelhető szabadság iránti vágyat, törekvést jelzi, amit például egy betegségből való kilábalás küzdelme jelenthet.

Ami a távlati terveket illeti, Szőllősi Mátyás szeretné folytatni erdélyi portrésorozatát, még több településre eljutni, közben egy regényt ír, amely a vírusidőszakot dolgozza fel egy női elbeszélő szempontjából.

A bemutató az Erdő című vers felolvasásával zárult. „Lélegezz. Figyeld a fákat, / éj közeledtén lombjuk mélyre hull. / Nyújtsd ki a kezed. Érints egy ágat, / de csakis úgy, mint aki ölelni tanul.”