Ezért nem veszek holland tulipánhagymát, sőt, exportjukból származó virágot sem. Arra is gondoltam, hogy harcot indítok szélmalmaik ellen a többi (a schengeni vétó miatt) búsképű romániai politikussal együtt, akiknek vezetőjévé meghívom a szintén búsképű lovagot, Don Quijote de la Manchát. Végül meggondoltam magam, és nem is megyek Hollandiába, hiszen híres festőiknek, Van Goghnak és Rembrandtnak máshol is vannak festményeik, amelyeket csorbával vagy gulyáslevessel fogok leönteni. És nem fogom nemzeti szimbólumukat, a fapapucsot sem viselni.

De az osztrákokra haragszom igazán, és ellenük forralok bosszút, akiket addig szidunk, átkozunk teli torokból, amíg majd csak ismét (a most csak fél szájjal becsmérelt) Magyarországra és a magyarokra nem kerül ismét sor.

Szóval, a kutya osztrákok úgy megbánják tettüket, mint a kutya...  

Először is a télen nem megyek sízni Ausztriába (ahogy egyébként eddig sem voltam), így anyagilag teszem tönkre síparadicsomaikat. Ugyancsak idegenforgalmukat rombolandó, nem látogatom meg – ha véletlenül Bécsbe tévednék sem – a Schönbrunnt vagy a Szent István-székesegyházat. Nem megyek többé a Mariahilfestrassera vásárolni. Haljanak éhen azok, akinek ott üzletük van! Különben is, ha netán Nyugat-Európába utaznék, úgy átmegyek Ausztrián, mint a bevándorlók rajtunk. Esetleg el is kerülhetem, mert ha többe is kerül, de a bosszú édes lesz, és az megéri.

Aztán a kultúrára is kiterjesztem bosszúmat. Nem hallgatok Mozartot, Strauss-keringőkre nem keringek. Nem nézem meg az újévi bécsi koncertet. Végül hiába reklámozzák nekem azzal az osztrák energiaitalt, a Red Bullt, hogy 2020-ban 7,9 milliárd dobozt adtak el belőle, én bizony nem fogok egy cseppet sem inni, ahogy eddig sem tettem. Így csődbe mehet a cég, és nem tudja szponzorálni például a Forma–1-es autóversenyeket sem.

Nagy hazaffynk, Rareș Bogdan európai parlamenti képviselőnk véleményét meghallgatva, nem leszek a Raiffeisen Bank ügyfele, ahogy most sem vagyok. A Román Kereskedelmi Bankba (amely az osztrák Erste Bank tulajdona) érkezik a nyugdíjam, ám ők saját bevallásuk szerint támogatják schengeni csatlakozásunkat. Beszélek az ottani hölgyekkel, hadd lám, valóban így van-e, és ha nem, a postást kérem meg, hogy hozza haza, és direkt a szalmazsákba dugom. Ott egye meg a fene és az infláció!

Hiába mondja az OMV is, hogy támogatja felvételünket a határellenőrzés-mentes övezetbe, csak azért sem tankolok náluk. Csatlakozom George Simionékhoz, akik bojkottálják kútjaikat, hogy csődbe jussanak. Dan Tanasă felhívását is meghallgatva, a MOL-nál sem. Ő ugyanis azt posztolta közösségi oldalán: „Soha nem tankolok a MOL benzinkutaknál! Miért? Mert román vagyok!” És tudjuk, sokan vagyunk ebben az országban magyar etnikumú románok.

Aztán, ha az osztrákok elkezdik kitermelni a Fekete-tengerből a gázt, nem fogok gázt sem fogyasztani. A Schweighofertől sem veszek többé faanyagot. Az udvaromon lévő diófámat ki akartam vágni és nekik eladni deszkának, de inkább eltüzelem.

Ahogy elnézem hazafiúinkat, biztosan egyetértenek velem abban, hogy legjobb lenne, ha lerohannánk Ausztriát. A bécsi román nagykövetet máris hazahívtuk, lehet, ő fogalmazza is már a hadüzenetet. A nyomorult osztrákok még csak nem is NATO-tagok. Megtámadtak minket, mikor bedobták ezt a schengeni vétó-bombát, ami akkorát robbant, mint egy atombomba. Rögtön életbe kell léptetni az ötös cikkelyt, ami azt jelenti, hogy ha megtámadnak egy NATO-tagállamot, a többi rögtön a segítségére siet. (Közben Magyarországot ki kellene rúgni a NATO-ból is.) Percek alatt bevennénk Bécset, mint Mátyás királyunk tette 1485-ben.

És akkor a béketárgyalások eredményeként Nagy-Románia nemcsak a Tiszáig, hanem az Óperenciás-tengerig terjedne ki. Az Óperencia a német oben Enns kifejezésből ered, és az valószínűleg Felső-Ausztriára utal. Alsó-Ausztriát kegyelemből nekik hagyhatnánk.