Varga Csaba elő­adását a Mathias Corvinus Collegium – Erdély tehetséggondozó alapítvány szervezte, mely 2020-ban kezdte el sepsiszentgyörgyi munkáját – jegyezte meg köszöntőjében Zsigmond Laura, az MCC Kovászna és Hargita megyei képviseletének vezetője. Ezt követően Varga Csaba hegymászói élményeiről mesélt, majd levetítette a tavalyi és az idei expedíciói filmes összesítőit, végül az érdeklődők kérdéseire válaszolt.
 

Saját erőből feljutni

A Nagyváradon élő, építészként dolgozó Varga Csabát huszonkét-huszonhárom éve vonzza a hegymászás, e szenvedélye a 2000-es évek elejétől kíséri. Már az elején célként fogalmazta meg, hogy télen is másszon hegyet, lépésről lépésre fejlődött, követte Erőss Zsolt (1968–2013) előadásait, aki összesen tíz nyolcezer méter fölötti csúcsra jutott fel. Mint elmondta, 2013-ban úgy érezte, ki tudja magát próbálni egy Himalája-hegységbeli „nyolcezresen”: abban az évben megmászta a Gasherbrum II. nevű 8035 méter magas csúcsot, 2014-ben következett a Broad Peak (8051), 2017-ben a Manaszlu (8163), 2019-ben pedig a Gasherbrum I. (8068).

A negyvenéves hegymászó alapelve, hogy pótlólagos oxigén nélkül mászik, azt tartja ugyanis, az az igazi kihívás, hogy valaki saját erejéből, oxigénpalack nélkül jusson fel egy nyolcezres csúcsra, ezt ő maga is Erőss Zsolttól tanulta. Az volt a vágya, hogy a Föld legmagasabb csúcsával, a 8849 méter magas Everesttel próbálkozzon, és amikor 2020 elején jó formában érezte magát, sokat edzett, és végre el is indulhatott volna, márciusban a világjárvány miatt el kellett halasztania expedícióját. 2021-ben aztán kiutazhatott Katmanduba, Nepál fővárosába, hogy elinduljon a Mount Everest felé. Mint mondta, addig egyetlen magyar sem mászta meg oxigénpalack használata nélkül, de neki sem sikerült, két hónapnyi próbálkozás után fel kellett adnia, a rossz idő miatt esélye sem volt a sikerre. Abban az évben a nepáli hatóságok 600–700 csúcsengedélyt adtak ki, s közülük csupán hárman szerették volna oxigén nélkül megmászni a Mount Everestet, de egyiküknek sem sikerült.

Tavaly ősszel azt fontolgatta, melyik nyolcezres csúcsra indulhatna el újra, ebben az időszakban csak a Manaszlu és a Dhaulagiri mászható, s miután augusztusban kapott egy nagyobb tervezési munkát, ez utóbbit választotta. A Dhaulagiri 8167 méter magas csúcsát október 1-jén érte el, ez az expedíciója 23 napot tartott. Az ötödik nyolcezres után boldog volt, úgy érezte, folytathatja, ám úgy véli, az öt inkább csak egy jól hangzó szám, „lehetne több is, de itt tartok”.
 

Erőss Zsolt közelében

2022-ben Varga Csaba elhatározta, kipróbálja magát a 8586 méteres Kancsendzöngán, a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsán. Csakhogy, miként mesélte, ő maga is átesett a Covid-betegségen, s már az expedíció előtt, a révi ultramaratonon érezte, hogy nincs minden rendben, s a betegség utólagos hatásával szembesült a hegyen is. Nem volt annyi ereje, mint máskor, mintegy 8000 méter magasra jutott fel, kétszer is megkísérelte a csúcstámadást, de nem sikerült. Közel járhatott Erőss Zsolthoz, ő ugyanis 2013 májusában a Kancsendzöngán tűnt el, 8100–8200 méter magasan, lefelé jövet a csúcsról. 2014-ben egy expedíció tagjai láttak is egy holttestet – valószínűleg Erőss Zsolt földi maradványait – abban a magasságban, ahol Erőss Zsolt utoljára beszélt telefonon Kollár Lajossal, akkori expedíciójuk vezetőjével.

Varga Csaba szomorúan érkezett haza, elment az orvoshoz, s kiderült, mindössze 75 százalékos a tüdőkapacitása. Több vizsgálaton is átesett a nyáron, tüdeje augusztusban érte el a 98 százalékos kapacitást, s gondolta, ősszel ismét visszatér Nepálba, ezúttal a Cso-Oju 8201 méteres csúcsát tűzte ki célként. Szeptember végén ismét a Himalájában volt, ám egy lavina elvitte felszerelésének jó részét, s miután október 17-én megmásztak egy nagyon meredek falat, annyira erős lett a szél, hogy újra fel kellett adnia. Az idei év expedíciók szempontjából nem volt sikeres – állapította meg.
 

Serpák nélkül

A tavalyi két expedícióról levetített egy 26 perces filmet, az idei két utat pedig egy négyperces videóban foglalta össze. A képsorok szerint, amikor tavaly feljutott a Dhaulagiri 8167 méter magas csúcsára, azt mondta: „csak én vagyok itt, az enyém az egész hegy”, majd említve a Kárpát-medence magyarok által lakott térségeit, elhangzott a Hajrá, anyaország, hajrá, Székelyföld! mondat is.

Kérdésekre válaszolva Varga Csaba elmondta, felvételeit és magyarázó szövegét egy GoPro 9 kamerával készítette, ügyelve arra, hogy amikor nem használja, maradjon melegben. Azt is elmondta, hogy míg az alaptáborban – az Everest alattiban, 5364 méteren már szakácsok is főznek – általában nincs túl hideg, a csúcstámadás a Himalájában mínusz 30, akár mínusz 40 fokban történik. Míg a világ legmagasabb hegyét nagyon sokan meg akarják mászni, más nyolcezres csúcsokra már sokkal kevesebben, húszan, harmincan igyekeznek. Minderre komoly turisztikai szolgáltatás is kialakult, felvállalják a teljes ügyintézést 8000–9000 dollár ellenében, de az Everestre igyekvőknek kell a legtöbbet kifizetniük, 18 500 dollárt.

Akit érdekel az ilyen jellegű hegymászás, annak sportközeli életformát ajánl, a terepfutás a legfontosabb, az adja azt az erőt, amely magashegyen szükséges ahhoz, hogy valaki jól tudjon teljesíteni, továbbá részt kell venni ultramaraton-versenyeken. Amikor pedig a Himalájában jó időre kell várnia, levonul az alaptáborba, ott próbálja elfoglalni magát: olvas, pihen, zenét hallgat, filmet néz, beszélget a hegymászókkal, olykor unatkozik. Mászás közben nincs halálfélelme, nem vesz igénybe teherhordót (serpát), az alaptáborból ő maga viszi fel saját, 15–20 kilogrammos csomagját, de nem egyszerre. Ez a folyamat mentálisan is nagyon megterhelő, olyan, mint egy feladat, hiszen fel is kell jutni, de vissza is kell tudni jönni. Varga Csaba úgy fogalmazott: „az a siker, ha minél gyorsabban feljutok a csúcsra, és élve le is érek, s Katmanduban iszom a sört”. Még nem tudja, melyik nyolcezres lesz a következő célpontja, általában nem szeret kétszer ugyanoda menni, egyelőre abban biztos, hogy a hegyekbe mindig fog járni...