Mózes László
Ahogy egyre feljebb érünk, minden lépés nagyon fárasztó, egyre nehezebbé válik – magyarázza sepsiszentgyörgyi előadásán Varga Csaba nagyváradi hegymászó, aki eddig öt nyolcezres csúcsot mászott meg a Himalájában pótlólagos oxigén használata nélkül. Teljesítménye rendkívüli. Abban a magasságban ugyanis egyre kevesebb az életadó oxigén, így a hegymászás is lényegesen nehezebb, mintha a kíméletlen hideg, a hó és a jég már önmagában nem tenné rendkívül veszélyessé ezeket az eget súroló sziklás övezeteket. Ezt ellensúlyozandó, számosan oxigénpalackkal másznak.
Varga Csabát nem ilyen fából faragták: ő az emberi teljesítőképesség határait feszegetve vallja, a hegymászó támaszkodjon kizárólagosan saját erejére, saját tudására. Azt teszi, amit e sportág legnagyobbjai – akik otthonosabbak a csúcsok, a sziklák világában, tudják, hogy a hegymászás nem csupán egy sportág, hanem annál több: életforma, felhajtó erő –: pótlólagos oxigén használata nélkül célozzák meg a világ nyolcezreseit. Hogy a tizennégy csúcs közül éppen melyiket választják, az képességeiken és anyagi lehetőségeiken múlik.
A negyvenesztendős Varga Csaba pontosan tudja tehát saját tapasztalatból, hogy felfelé haladva, csúcstámadáskor minden lépés nehezebb. Szavai a Himalája bércein túl is igazak: bizony, felfelé haladva, magasságokat célozva minden lépés nehezebb, érti és tudja ezt minden felfelé tekintő ember. Így aztán Varga Csaba nem csupán egy öt nyolcezres csúcsot megjárt, kiváló nagyváradi hegymászó, hanem példakép is, a felfelé tekintő emberek példaképe. Azt mutatja, azt igazolja – nem csak az erdélyi magyaroknak –, hogy alázattal, tudással, kitartással elérhetőek a csúcsok, még akkor is, ha csak a maguk erejére támaszkodhatnak.
Mindezt természetesen ő így nem hangoztatja. Ő csak mesél, mesélnek a képei is, amelyeket a Himalája ormain rögzített, amolyan filmes naplójegyzetként. Látjuk fent a csúcson, de lent is, amikor elindul. Látjuk a hatalmas hegy alatti városka nyüzsgésében, aztán 3440 méter magasan, a világ legmagasabban fekvő Irish pubjában, Namche Bazar nevű településen, a serpák városában, az alaptábor előtt az utolsó sörrel. Ott akár arra is gondolhat, bizony figyelnie kell, minden idegszálára, minden mentális energiájára szükség lesz majd, nem csupán testi erejére, hogy ott fent, a sziklák, a jég és a hó olykor reménytelen és kegyetlen birodalmában a legjobb döntéseket tudja meghozni. És igen, ott, akkor abban a pubban akár arra is gondolhat, milyen jó lesz majd visszatérni s Katmanduban újra meginni egy sört...
Hiszen a sikeres hegymászó egyik nagy öröme a visszatérés öröme; a felfelé tekintők is emberi szálakból szövik életük fonalát...
Borítókép: A nagyváradi Varga Csaba hegymászó sepsiszentgyörgyi előadása után. Fotó: Mózes László
