Figyelemmel követem a sepsiszentgyörgyi Petőfi Sándor-szobor állításával kapcsolatos eseményeket, és sajnálatosnak tartom, hogy egyes szavazásra buzdító internetes felületek minden szakmaiságot nélkülöző, tendenciózus kérdőívekkel buzdították a közvéleményt arra, hogy helytelenítse a nyertes pályamunkát.
Olyan cikk is megjelent, amely félremagyarázza a szoborállítást általában, a Petőfi-szoborét sajátosan.
Sepsiszentgyörgy régi urai elmulasztottak szobrot állítani a forradalmár költőnek. Az elvtársak? Ugyan mi volt elvárható tőlük magyar témában?
Szilárd meggyőződésem, hogy az új uraknak eleget kell tenniük eme nemes feladatnak! Igenis fontos a jelképes térfoglalás.
Az külön jelentőséggel bír, hogy a költőnk itt járt. Több székelyföldi város és község is utcát nevezett el Petőfi Sándorról, és szobrot emelt neki. Itt az ideje ennek Sepsiszentgyörgyön is.
A kioktatás beteges kényszere nélkül állítom: egy pályamunkáról a szoborbizottság dönt a szakma szabályai szerint. Fadrusznak is volt ilyen, nem Kolozsvár népe döntött. Jelen helyzetben, a résztvevő szobrászokkal való konzultálásom után kevés esélyt látok egy újabb pályázat sikerére, de kérem, ne mondjanak le a szoborállításról. Van szobrász, aki felkérhető az alkotásra.
Szekeres Adorján
szociológus
