Gyermekkorom színes eseményei most újra visszatérnek az emlékezetembe. A sepsiszentgyörgyi Kender utcában születtem, ott töltöttem gyermekkorom nagy részét. Csodálatos világ volt, akkor sok gyermekkel, akik közül sajnos már sokan távoztak a hadak útjára, és most fentről integetnek nekem...
Karácsonyhoz közeledve szinte ma is látom Gyárfás nagyapámat, aki a piacon megvásárolta a karácsonyfát, a hátán hozta haza, és betette a fásszínbe. Mi, gyerekek ezt csodáltuk, és folyton azt kérdezgettük a szüleinktől és a nagyszüleinktől, hogy már mikor jön az angyal? Nagy havakra is emlékszem, sokat ródliztunk s bakócáztunk a Baromhegyen. Síztünk is eleget a víztartálynál, gyakran késő estig.
A hó egyre hullott, és mikor minden fehér volt, egy nap megjött a várva várt karácsony, Jézus születése. Ültünk a konyhában és Gyárfás nagyapám mesélt. A szobába nem lehetett bemenni, és türelmetlenségünk nőttön nőtt. Estefelé nagyapám kiment a házból, és pár perc múlva megkopogtatta az ajtót. Közben csengettek egy csengővel, bűvös hang volt az akkor. Mi, gyerekek összerezzentünk, mint éjszakában ülő riadt madarak. Aztán jó apám kinyitotta az ajtót és felkiáltott: gyermekek, megjött az Angyal! Mi pedig tiszta szívből és boldogan kívántunk kellemes karácsonyi ünnepeket egymásnak. Ilyen volt a számunkra mindig a feledhetetlen karácsony!
Egy versikét is küldök, amely címében is hirdeti, hogy Megjött a karácsony!
„A hegyekben leesett az első hó.
Megjött a karácsony, jaj de jó!
Örülnek a szent ünnepeknek kicsik és nagyok.
A karácsonyfán gyertyák égnek,
Jézus születését várják,
de a kis jászolt sokan megcsodálják.”
V. Nagy B. Viktor
