Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának.
Ki pólyába takarta,
Befektette jászolyba.

Az angyalok fenn az égben
Mennyei nagy fényességben.
Zengetik az éneket,
Fiúisten ember lett.

Pásztorok a falu mellett,
Báránykákat legeltettek.
Hallották az éneket,
Betlehembe siettek.

Megtalálták a jászolyba,
Jézuskát az istállóba.
És őt szívből imádták,
Mennynek-földnek királyát.

Pásztorok, keljünk fel

Pásztorok, keljünk fel,
hamar induljunk el,
Betlehem városába,
rongyos istállócskába,
siessünk, ne késsünk,
hogy még ezen éjjel odaérhessünk,
mi Urunknak tiszteletet tehessünk.

Angyalok hirdetik,
Messiás születik,
itt van jele fényének,
helye születésének,
pajtába’, pólyába’,
be vagyon takarva posztócskájába,
áldott gyermek szenved már kiskorába’

Jaj, szegény mint fázik,
könnyeitül ázik,
Mert nincs neki párnája,
sem vetett nyoszolyája,
Csak széna, csak szalma,
Barmok szája melegítő párája,
Ökör, szamár lehelete reája.

Nosza hát, jöjjetek,
vélem siessetek,
Vigyünk néki báránykát,
egy kis írós vajjacskát,
Tik monyát, túrócskát,
Én pediglen egy csutora borocskát,
Így köszöntsük a született Jézuskát!