KiscimboraMáté Angi: Volt egyszer egy ablak

2022. december 28., szerda, Irodalom

Volt egyszer egy ablak. Ez az ablak egy házon volt. Nyitható lett volna ez az ablak, aztán csukható, ha lett volna, aki megbillentgesse rézkilincseit.

  • Dobondi Dávid Zaránd rajza
    Dobondi Dávid Zaránd rajza

Igen ám, de ebben a házban nem lakott senki, így hát nem volt, aki rézkilincseket billentgessen, ablakot nyisson, csukjon. Pedig az ablak azért ablak. No, meg azért is, hogy ha átnéznek az üvegén, látszódjon a világ. De ez az üveg poros volt. Minek látszódjon a világ, ha nincs, aki nézze?
Állt az ablak a házon a fehér havazásban. Éppen tél volt, karácsony közeledett, más házakban nyüzsgés volt és mézespogácsa-illat. Gondolt egyet, s ráírta az üvegére:
Kedves Angyal!
Hozzál ebbe a házba valakit, bármilyen aprót is, csak hozzál! Hadd legyen, ki benne éljen, nyüzsögjön, süssön pogácsát. Hadd legyen, ki átnéz rajtam világot nézve, billentgesse a rézkilincseimet, nyisson, csukjon engem.
Míg írta a levelét, térdig érő hó nőtt a földre, aztán másnapra elolvadt. Teltek a napok, nőttek és olvadtak a havak. Az ablak már kívülről fújta, hogy:
– A karácsony akkor szép, mikor fehér hóba lép...
Végül valóban karácsony ideje lett: mély havú, mély álmú éjszaka. A ház előtt megállt egy angyal. Az ablakig lépkedett, s lebegő köntöse zsebéből elővett egy gyufaskatulyányi dobozt, kibontotta a recsegős-fényes papirosból, s előengedett belőle néhány pöttöm, mozgó valamit. A pöttöm, mozgó valamik bementek az üres házba, lebogozták hátukról a mézeskalácsmorzsákat, az asztalra tették, tálba, gyertyát gyújtottak, majd nyüzsögni, szőni, sodorni kezdtek, kalimpáltak kezükkel, lábukkal, s máris rátekerték pókszálukat – mert mondanom sem kell, pöttöm pókok voltak – az egyik rézkilincsre. Aztán egy másik pókszálat a másik rézkilincsre, az összesre, majd húzták a szálat, billentgették a kilincseket. A legapróbb pókok pönögtették a szálakat, mint a hárfán a húrokat, olyan szépen muzsikáltak. Épp azt muzsikálták, hogy:
– A karácsony akkor szép, mikor fehér hóba lép...
Az ablak nemrég még mély álmú fejébe alig fért bele ez az egész: hogy billentgetik a kilincseit, hogy mézeskalácsillat, nyüzsgés, szép muzsika. Alig értette, mi történik, csak azt érezte, hogy nyílik.
– Álmodom – szólt hunyo­rogva, nyekeregve.
Később a pókok behúzták szálukon a kilincset, akkor azt érezte, hogy csukódik.
– Nem álmodom – mondta szemét kerekítve.
Nyílott, csukódott, mint egy igazi ablak.
– Elhozta, elhozta az angyal, amit kértem!
Juhhéééé! Lettek lakói a háznak, de jó! Pók-lakók, lók-pakók, juhhhéééé! – és fényesre kacagta magát az ablak.
A pókok pedig leültek az ablakpárkányra, eszegették a mézespogácsát, nézték a világot az ablakon keresztül. A látott világban pedig nagy hó volt, benne angyallábnyomok.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2022-12-28: Kultúra - :

A karácsonyi ünnepkör falfestményei erdélyi templomokban

Az erdélyi középkori festészetben – akárcsak Európa más vidékeinek művészetében – a leg­gyakoribb téma, amelyet ábrázoltak, a Jézus életéből vett jelenetek. A krisztológiai eseményeket, különösen a templomi falfestményeken, az egyház megrendelésére hosszú, részletekben gazdag képsorokban festették meg a hajdani művészek. A karácsonyi ünnepkör témáiból itt a Jézus születését és a Királyok imádását ábrázoló erdélyi falfestmények közül mutatunk be néhányat, felidézve az evangéliumi szövegek vonatkozó részleteit.
2022-12-28: Irodalom - :

A kis fa (Kiscimbora)

Norvég legenda
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas hegycsúcs. A hegycsúcson egy kis fácska állt, és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. A fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt.