A 2022-es esztendő végéhez érkeztünk. Ismét eltelt 365 nap, és mi ismét azt tesszük, amit minden év végén szoktunk: egy kis időt szánunk a visszapillantásra. Ilyenkor döbbenünk meg igazán, hogy mennyi változás történt, aminek év közben nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget, vagy a nagy sürgés-forgásban és rohanásban nem volt időnk feldolgozni, megemészteni azt.

Bizony, életünk folyamatos változás. Egyik pillanatról a másikra is változnak a dolgok, de ha egy egész esztendőt vizsgálunk, elmondhatjuk: már semmi nem a régi. Mert lehet, hogy új tagot köszöntöttünk a családban: házasságra lépett a gyermekünk, vagy megszületett az unokánk. De az is lehet, hogy búcsút kellett vennünk. Talán külföldre ment egy szerettünk, ki tudja, hazajön-e onnan valaha? Talán zátonyra futott a házasságunk, és jobbnak láttuk külön folytatni tovább az utat. De az is lehet, hogy a legnehezebb búcsút hozta el számunkra az elmúlt időszak: koporsó mellé kellett állnunk, és el kellett engednünk édesapát, édesanyát, hitvestársat, testvért, jóbarátot.

Mennyi örömteljes vagy éppen szívszorító változás! És még folytathatjuk a sort: elköltöztünk, munkahelyet váltottunk vagy munka nélkül maradtunk, sikerült befejezni az egyetemet, elbuktunk és újra kellett kezdenünk, autót cseréltünk, vagy autóbalesetet szenvedtünk, de túléltük, előreléptettek és fizetésemelést kaptunk, összevesztünk, majd kibékültünk, tévedtünk de bocsánatot kértünk, embereket ismertünk meg, műtéten estünk át, most gyógyulunk, vagy még mindig ádáz harcot vívunk a betegséggel.

Ha így visszagondolunk, valóban azon töprengünk, hogyan voltunk képesek kibírni ennyi változást. Csoda, hogy el tudtuk hordozni mindazt, amit tartogatott számunkra ez az esztendő!

Te ugyanaz maradsz – mondja az ige. Talán ez az a „csoda”, amely képessé tett bennünket a változások elhordozására! Ő változatlanul örült a sikereinknek! Velünk együtt örült, amikor a gyermek megszületett, vagy amikor az ifjú pár kimondta a boldogító igent. Velünk együtt sírt a gyászban, majd letörölte könnyeinket. Ő változatlanul mutatta az utat, vezetett a cél felé. A Szentlélek által ott volt, és erőt adott a legnehezebb helyzetekben is. Erősített a vizsgák alatt, bátorított, amikor átléptük az új munkahely küszöbét, nyitottá tett, amikor ismeretlenekkel találkoztunk, és bizakodóvá, amikor kilátástalannak éreztük a jövőt.

Isten a biztos pont az életünkben, ő az, aki ugyanaz marad! Éppen ezért számvetésünkben hálaadással tekintsünk vissza az elmúlt esztendőre, s ha végeztünk, fordítsuk tekintetünket immár 2023-ra is! Hogy mit hoz az előttünk álló év, mit rejt a jövő, milyen változást? Nem láthatjuk, nem tudhatjuk. De egyet biztosra tudunk: ahogyan az Úr Isten mindeddig gondoskodott testi és lelki épségünkről, ahogyan kísért mindeddig bennünket, úgy ezután is velünk lesz! Isten semmit sem változott. Ereje nem gyengült, hatalma nem csorbult, bölcsessége nem fogyatkozott meg! És ami a legfontosabb: az irántunk érzett szeretete is a régi! Ma is ugyanaz a gondviselő és szerető Isten, aki egykor volt. Nem változik, nem avul el, hanem ugyanaz tegnap és ma és mindörökké! Ennek tudatában zárjuk hát le ezt az esztendőt, és hittel, bizalommal, reménységgel várjuk a következőt!

Marosi Tünde