Sok magyarázata van ennek, más-más az életszínvonal Románia különböző régióiban, hatalmasak a keresetek közötti különbségek, az állami alkalmazottak felpumpált bérei pedig alaposan torzítják a magánszektorban dolgozók átlagát, és igen különösek a statisztikusok által használt módszertanok is, amelyek az ilyen vagy olyan végeredményhez vezetnek.

A napokban azonban napvilágot látott egy olyan számsor, amely, ha számszerűségében nem is, arányaiban igencsak közelít az általunk megélt valóságoz. A tavalyi év harmadik negyedében a romániai családok jövedelmük 87,2 százalékát élelmiszerekre, számlák kifizetésére, adók és illetékek törlesztésére költötték. Vagyis megesszük, feléljük keresetünk tetemes részét – ezt bizony, mindannyian látjuk, tudjuk.

Persze más kérdés, hogy például tájainkon hány család jövedelme éri el azt a 6668 lejt, amiből, ha szűkösen is, de telik az 5816 lejre becsült kiadásokra. És mi történik ott, ahol jóval kevesebb folyik a kasszába, de enni, fűteni, világítani ugyanúgy kell, olykor egy-egy cipő, kabát is szükséges, főleg a gyorsan cseperedő gyermekeknek

Bár az INS megjegyzi: hatalmas a különbség a városon, illetve falvakon élők jövedelme, kiadásai között, részleteket nem közöl, így tulajdonképpen maradunk egy homályos és sötét átlaggal. És azzal a döbbenetes következtetéssel, hogy az ország polgárai átlagosan jövedelmük 5 százalékát költik egészségükre (alkoholra és cigarettára 7,7 százalékot!), az oktatásra pedig 0,3 százalékot fordítanak.

Nagyon sok kérdést felvetett a tavaly lebonyolított népszámlálás is. Az első részeredmények közzététele után kiderült, hogy rengeteg hiba történt, azoknak az adatoknak, melyeknek illenék pontosnak lenniük egy ilyen mértékű összeírás után, csak részben hihetünk. A megengedettnél, az elfogadhatónál több a tippelés, az átemelés, így inkább az áhított (és elvárt) valóságot, nem a realitást tükrözi. Volt értelme annyi pénzt elkölteni, ha továbbra sem tudhatjuk, hány lakosa van az országnak, milyen a nemzetiségi összetétele, ki él itthon, ki külföldön, és egyáltalán, hogyan néz ki a román társadalom?

Minden jel azt mutatja, hogy a romániai statisztikai adatok nem egyebek politikai játékszernél. Lehet lobogtatni, hogy 19 millió lakosa van az országnak, 6 százalék feletti a magyarság aránya, büszkélkedhetnek azzal, hogy az országos átlagkereset már majdnem ezer euró. Mindezt pontos, alaposan kigondolt, európai szinten használt módszertan alapján összeállított statisztikák tükrében. Csakhogy, amíg a valóságban azt látjuk, hogy a fél falu (vagy tömbház, utca) külföldön dolgozik, itthoni bérünk jó, ha fele a közölt átlagnak, kiadásaink pedig sokszorosát teszik ki a hivatalosan bejelentettnek, csak értetlenségünk nő és önbecsülésünk csökken. Hisz nemhogy kiemelkedőt nem teljesítünk, de még az átlagot sem vagyunk képesek elérni. Mert azok a fránya statisztikák ezzel szembesítenek minket hónapról hónapra, évről évre.