Tehát nem véletlenül az volt az esztendő első megfogalmazott kérdése: Messze van-e Sepsiszentgyörgy Pekingtől? (Azért nem Kovászna megyétől, mert a megyeközponton túl csak Kézdivásárhelynek vannak figyelemre méltó sportolói — asztaliteniszezők, cselgáncsozók, karatékák —, de ők még nagyon fiatalok, ők csak a 2012-es, harmadik londoni olimpián jöhetnek számításba, természetesen, ha megmaradnak azon a pályán, melyen most haladnak.) Nyolc hónappal később tudtuk meg, hogy nincs is olyan messze, na de ezt most hagyjuk, erre majd ott és akkor majd visszatérünk, mert az év eleje más érdekességekkel kötötte le figyelmünket. Mindenekelőtt a Mikes kosárcsapatának bravúros menetelésével a Román Kupa döntője felé. Na de nevető szemeinket váratlanul könny borította el. Felelős politikusainknak a kézilabdacsapattal szemben már megmutatott valós arca most tovább torzult — fura módon rövid pár hónap alatt elfelejtették, hogy mit ígértek, de arról nem feledkeztek meg, hogy félrevezető magyarázkodással mosakodjanak, mint a holló —, s ez bizony nem tett jót a sportágnak, a női csapatnak. (Rá is ment, mint korábban a műjégpálya, a Csíki negyedi stadion, a Kisstadion, a város végi sípálya felvonója...) S míg ezen keseregtünk, elkészült január közepére a megyei sportigazgatóság versenynaptára. Szenzációs! Harminckilenc hazai rendezvényt tartalmazott. Január meghozta az első országos szintű sikereket: a kézdivásárhelyi Nagy Mózes serdülő korosztályú asztalitenisz-csapata ezüstérmet nyert az országos csapatbajnokságon, Turóczy András pedig megnyerte az ifjúságiak Top 12-es versenyét.

Csak a folytatás is ilyen legyen — mondogattuk. Nos, az „ilyen" irány érvényesült, hiszen február első felében a Nagy Mózes Sportklub ifjúsági csapata Dobolyi Aladár vezérletével országos bajnokságot nyert. A megyeközpontban az egykori kézilabdakapus, Bogdán Lajos bowlingpályát adott át a forgalomnak, kitárva egy nálunk ismeretlen sportág kapuját. Kellett is valami új, mert felmerült a női kézilabda jövőjének sorsa, egyre jobban napirendi lett a shakespeare-i kérdés, a lenni vagy nem lenni. A céhes város patinás sportegyesülete, a KSE közben új elnököt választott Molnár Kornél személyében. A megújult vezetéshez természetesen az eredmények megújulása dukálna. Jött is a jó hír Felső-Háromszékről, de az a Nagy Mózes Sportklubot dicséri, ugyanis Veres László tanítványa, Gáll Domokos cselgáncsozó révén országos bajnoki címhez jutott. A megyeközpontban történelmi eseményre került sor: a megyei sportigazgatóság évi sportgyűlése kellő részvétel miatt elmaradt. A sportvezetés csődje. Ezt még a Mikes kosaras leányainak kupagyőzelme sem tudta feledtetni. Sőt, Balczó András, minden idők legjobb öttusázójának szentgyörgyi látogatása sem. Vajon meddig tart még ez az áldatlan állapot, a tulajdonképpeni sportvezetés nélküli helyzet? Mert az, hogy az MSC három birkózója — Estera Dobre, Ana Maria Pavăl és Bianca Ianculovici — részt vesz a tamperei Európa-bajnokságon, az nem a sportigazgató érdeme. És az sem, hogy Turóczy András egy hónap alatt két országos bajnoki címet és egy ezüstérmet szerzett.

Május a lovassport új fellegvárában, a Bartha-lovasfarmon lázasan készülnek az avatásra, de amilyen nagy itt a lázas munka öröme, olyan nagy a szomorúság Felső-Háromszéken, ahol elhunyt Tóth Ferenc, a háromszéki fogathajtás atyja. Így van ez, örömre jön az üröm. S hogy nem mese ez, bizonyítja a kosárlabda, amikor a bajnokság véghajrájában belső háború rázta meg a palánkokat. Szerény véleményünk szerint ez a belső háború lőtte el a bajnoki címet. Az Araddal vívott rájátszást 3:2 arányban nyerte a Maros menti város. Ezért csak önmagunkra vethetünk követ... Hogy könnyebben éljük át saját magunk bakiját, segítettek a birkózók, akik az országos ifjúsági bajnokságon hét arany-, két ezüst- és hat bronzérmet szereztek. S maradjunk még a birkózásnál, a svédországi olimpiai selejtezőn Estera Dobre és Ana Maria Pavăl birkózók megszerzik a részvételi jogot. Lám-lám, milyen közel került Sepsiszentgyörgy Pekinghez. S arra már szinte oda sem figyeltünk, hogy a Zágoni Mikes labdarúgócsapata a III. ligáért kiírt osztályozón 3—0-ra legyőzte Balánbánya együttesét. Na végre... — akartuk mondani, de akkor eszünkbe jutott a zágoniak egy évvel korábbi „játéka", s kezdtünk elbizonytalanodni. Ezért szóltunk is a Szlovénia legmagasabb (2864 m) csúcsának meghódítására indult hegymászóknak, hogy a Triglav tetejéről próbálják kifürkészni a zágoniak tervét: vállalják vagy sem a III. ligát?

A második fél év első havában felpörögtek az események: Bodokon megrendezték a ló ünnepét, Kökösön a Farm utca 500. szám alatt lovastanyát avattak, a Mikes kosárlabdacsapatánál sor került az edzőváltásra, a kispadra a magyarországi Déri Csaba ült, és magyar edző kerül az A-osztályos futsalcsapat élére is: Bódi Attila. Szentgyörgyön a jövőt egyengették — nem aggodalom nélkül, ugyanis a szuperligából kiesett női kézilabdacsapat sorsa válságosra fordult, felmerült megszűnésének veszélye —, Kézdivásárhelyen a jelen örömeit élték, hiszen Lukács Arnold cselgáncsozó, Turóczy András, Kanabé Szilárd asztaliteniszezők Európa-bajnokságon tették próbára tudásukat — tisztes helytállással.

Így volt ez a két birkózó, Estera Dobre és Ana Maria Pavăl esetében is, ők sem szereztek érmet az olimpiát megelőző Európa- és világbajnokságon, egyszerűen csak tisztes helytállással készültek az olimpiai megmérettetésre. A nemzetközi porondon lehetséges éremszerzést a Balkán-bajnokságra utazó cselgáncsozókra bízták, ők pedig beváltották a hozzájuk fűzött reményt: Lukács Arnold ezüst-, Gáll Domokos bronzérmet hozott haza Kézdivásárhelyre. A kosárlabdázók megkezdték a felkészülést az új idényre, három székely hegymászó ,,felkapaszkodott" az Eigerre, s közben Pekingben fellobbant az olimpiai láng három MSC-sportoló — Estera Dobre, Ana Maria Pavăl és a tornász Adrian Bucur — gyönyörűségére. Érmet nem hoztak haza, de Pavăl ötödik helye két olimpiai pontot ért, Bucur éppen csak lemaradt a pontszerzésről (7. lett a román férficsapat), Dobre pedig a tizenegyedik helyen zárt.

Az ősz Rácz Botond Levente országos bajnoki címével (triatlonban) mutatkozott be, a futsalcsapat bajnoki rajtjával (Sepsiszentgyörgyi FC—Székelyudvarhelyi SK 2—4), a végül is életben hagyott női kézilabdacsapat első győzelmével (Târgovişte—MSC 12—37), a Sepsi BC-re váltott női kosárlabdacsapat keretének megerősítésével (új nevek: Nagy Ildikó, Kajdacsi Judit, Jekatyerina Tatarinova, Sharnee Zoll, Irena Matovic). Na és egy nagyon zsúfolt őszi menetrenddel. Ha ezt sikeresen átvészeli...

Addig is hadd mondjuk el, Tompa Krisztián terepmotoros országos bajnoki címével igazolta az aranymondást, miszerint az alma nem esik messze a fájától (édesapja, Tompa Csaba annak idején a válogatottságig vitte, na és a bajnoki dobogóig). A felnőtt korosztályú birkózók országos bajnokságán három arany-, egy ezüst-, négy bronzérem került a mieink tulajdonába. Aztán sor került (a háromszéki sajtó szolgálatában álló magyar sportújságírók vagy sporttal is foglalkozó újságírók és az RMDSZ-es város- és megyei vezetők népes részvételével, elvégre egy háromszéki magyar sportoló nevét adták a sportcsarnoknak, s ezt mint jó háromszéki magyar emberek nem hagyhatták ki) mindenkori olimpiai versenyzőink emléktáblájának avatására és a sportcsarnok névadó ünnepségére, a sportlétesítmény a négyszeres olimpiai bajnok Szabó Kati nevét vette fel — megújult arculattal, úgy, ahogy a fennállásának 35. évfordulóját ünneplő Municípiumi Sport Clubhoz illik.

Az év véghajrájában az MSC birkózói nyertek még két csapatbajnoki aranyat — ifjúsági és szuperliga — és egy bronzot (a Kós Károly Iskolaközpont-ISK), Vass László Hunor karatéka megjárta a tokiói világbajnokságot, majd az Európa-bajnokságról hozott két aranyérmet, a Sepsi BC elbúcsúzott a nemzetközi kupa küzdelemsorozatától és a Román Kupa döntőjétől, s túlzsúfolt őszi programjának „köszönhetően" eléggé távol került a bajnoki címtől, de talán az ezüstéremtől is, a futsalcsapat pedig az őszi rangsor utolsó előtti helyét foglalta el.

Mindent összegezve: nagyon tarka sportévet zárunk három nap múlva. Voltak jobb évek, de voltak az ideihez hasonló, gyengék is. Mindent összegezve: nyugodt lelkiismerettel mondjuk: Ég veled, 2008.

Na persze, azzal a reménnyel, hogy 2009 jobb lesz. Olimpiai részvétel nélkül is, hiszen valamennyi sportágunkban világ- és Európa-bajnokságok lesznek, ott pedig... Hajrá, háromszékiek!