Miközben az országhatárok biztonságáért is felelős Lucian Bode belügyminiszter azért perel, hogy a doktori diplomáját kibocsátó egyetem ne vizsgálhassa azt a dolgozatot, amellyel kapcsolatban nem csak a lopás tényét bizonyították be, hanem fény derült arra is, nemhogy doktorhoz, elsőéves egyetemistához is méltatlan annak színvonala, a korrupcióellenes ügyészség 23 vámost és határrendőrt vett őrizetbe, illetve helyezett hatósági felügyelet alá a moldovai határon, amely a külső schengeni határ lesz, ha Romániát felveszik a belső határellenőrzés nélküli övezetbe, ahogy ugyanezen a napon Klaus Iohannis államfő ismételten követelte ezt.
Egy nappal korábban Nyikolaj Milkov bolgár külügyminiszter – aki egy ideiglenes kormány tagja, mert déli szomszédunknak nincs olyan államelnöke, aki a politikai ellenfelekből stabil koalíciót kovácsoljon – részletekre kiterjedő cselekvési tervet mutatott be a Bulgária schengeni csatlakozását előmozdító intézkedésekről, köztük a török és szerb határ hathatós megerősítéséről. Román kollégája, a hivatásos diplomata Bogdan Aurescu most is láthatatlan: semmit nem tudunk arról, hogy tavaly mit tett Románia felvétele érdekében, és arról sem, hogy idén mit szándékszik tenni; erről a témáról Klaus Iohannis közölt néhány általánosságot, miszerint a román hivatalosságok „mindent megtesznek, ami tőlük telik”, minden vonalon és minden szinten. Ezt mondták három hónapja is, amiből arra lehet következtetni, hogy ugyanazt a stratégiát fogják követni, amely már egyszer kudarchoz vezetett. Hiszen „Románia teljesíti a műszaki feltételeket”, tehát más feladata nincs, mint az ellenzők és húzódozók meggyőzése. Láttuk az ősszel, hogy ment ez: Hollandia jóindulatát kedvező szerződésekkel próbálták megvásárolni, vagy pedig élelmiszerkrízist, euroszkepticizmust jósolva zsaroltak, bojkottal fenyegetőztek, adott pillanatban pedig Bulgáriával is felmondták volna a szövetséget; láttuk az eredményét is ennek a taktikának.
Románia külpolitikája amúgy is katasztrofális: a nagykövetek és más diplomaták, illetve az európai parlamenti képviselők zöme jószerével láthatatlan, nem vesz részt a befogadó ország életében, nem épít kulturális, gazdasági, szakmai kapcsolatokat, nem kezdeményez másokat is érdeklő rendezvényeket, programokat. Jelentős részük itthoni érdemei jutalmául került tisztségbe, sokan úgy is viselkednek, mintha fizetett vakáción lennének: beütik magukat a jelentősebb eseményekre, elkávézgatnak ezzel-azzal, és aztán rohannak vásárolni vagy nyaralni; vannak, akik az állomáshelyükön használatos nyelvet sem tanulják meg, mint Viorica Dăncilă volt kormányfő, aki kilenc évet töltött Brüsszelben jól fizetett EP-képviselőként. Amúgy a vitatott doktorátusú Lucian Bode sem beszél idegen nyelveket, hogy közvetítők nélkül tudjon érvelni Románia csatlakozása mellett – habár mit is lehetne mondani, amikor minden korszerű technológia dacára tucatjával fogják a korrupt határőröket? Az igazságszolgáltatás pedig az uniós felügyelet feloldása előtt sem sietett: tavaly júniusban 22 vámos tért vissza hivatalába – korrupciós perük lassan haladt, bűncselekményeik elévültek. De ki foglalkozzon ezekkel az ügyekkel, amikor minden illetékes elégedett a maga teljesítményével?