Deák M. Ria és Deák Barna egy egész életet átszövő, közös történetet mondhat magáénak, s a tárlatra érkezők pedig mindannyian a kiállító képzőművészek barátainak tekinthetők, hangsúlyozta Deák Ferenc Loránd. Hozzáfűzte, az Erdélyben élő képzőművészek erős sorsközösséget képeznek, s e sorsközösség a Deák házaspárra is nagyon jellemző: ötvenöt éve házastársak, középiskolás koruktól ismerik egymást, folyamatosan építették, erőteljesen támogatták egymás világát, egymás művészetét.

Munkásságuk nagy része a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz kapcsolódik, folytatta a műkritikus, évtizedeken át voltak a színház munkatársai, jelmez-, illetve díszlettervezőként alakították a megye és Székelyföld kulturális és vizuális nyelvezetét. Nemrég megjelent Salamon András könyve Seprődi Kiss Attila színházi rendezőről, a szerző abban Deák M. Ria és Deák Barna tevékenységére is felhívja a figyelmet, tette hozzá Deák Ferenc Loránd. A kiállítás képeiről szólva megjegyezte: azok szavatolják, hogy megfogható, rögzíthető és állandó az az élmény, amelyet ők ketten képre visznek. Színházi munkásságukról szólva megemlítette Deák Barna a Visky Árpád színművész halálát követően, 1986-ban készített képét, melyen kötélre rögzített madártetemek jelzik az akkori erőszakos világot, illetve azt a sötétséget, amely Visky Árpád életét is kioltotta. Hozzátette, Deák M. Ria is épített díszletet erős kötelekből és sodort hálóból. A nyolcvanas évek vizuális nyelvezetében a háló, a drót és a szögesdrót átvitt értelemben, allegorikusan, mégis közérthetően jelenítette meg a kor tilalmait, az elnyomást.

Deák Ferenc Loránd szólt továbbá a kiállításon látható alkotásokról is, ismertetőjének tömörebb változata a Székely Nemzeti Múzeum honlapján is olvasható. Eszerint: „Deák Barna művei társadalomkritikai szándékkal, állatok allegorikus ábrázolásával analizálják korunk értékválságba torkolló történéseit. Kutyák agresszív támadása és kakasok párviadala a hatalomszerzési vágy eluralkodását szembesítik, ahol az indulat kerül hatalomra és az erőfitogtatás dominál. Drótlenyomatai anekdotikus történetei és festményeinek nagyívű rajzos ívei humoruk ellenére is figyelmeztető erővel bírnak: világunk a disztópia felé tart. Deák M. Ria cérnagrafikáinak dekoratív képmezőiben olyan kis mikrokozmoszokat rendez be, amelyeken az univerzum működését modellezi. A kicsiben ott van a nagy, az organikus elemek állandó mozgásában a kontinuitás és a véletlenszerűben az egyetemes. Erős kontúrok, szimmetrikus elemek tartják fenn a sodrásban rejlő maradandót.” Megjegyezte továbbá, hogy Ria képein nincs lehetőség a hibára, a sodrás, az átalakulás a fontos, az élet elismerése és dicsérete, ő egy meditatív világba visz és teljességélményt nyújt. Barna korábbi allegorikus figurái most egyre inkább szimbolikussá válnak, mert a világ is összetettebb lett, sokkal rejtettebb dimenziók uralkodnak, jóval bővebbé váltak az értelmezési lehetőségek is.

Végezetül Deák Ferenc Loránd megjegyezte, a kovásznai művész házaspár kapcsán Kányádi Sándor Két nyárfa című verse jut eszébe – „Én sem volnék, ha nem volnál, / ha te hozzám nem hajolnál, / te sem volnál, ha nem volnék, / ha én hozzád nem hajolnék” – ezt a szimbiózist látja kettejük házasságában.