Kuti János
Míg más országokban utcára vonulnak, tüntetnek és sztrájkolnak az emberek, nálunk csend honol. Logikus, hogy a nép 1989-ben utcára vonult, mert nem volt élelem, rendes fűtés, és a villanyt is állandóan elvették. Most van minden, és az emberek csak mazochizmusból nem fűtenek rendesen, nem használnak áramot és spórolnak az élelemvásárlással is.
Csak csendben morgolódnak, biztosan azért, mert ilyen jó kormányzás, mint nálunk, sehol Európában (de tán az egész világon) nincs, mivel a kormány állandóan megoldja a problémákat. Az infláció állítólag csak úgy magától nőtt 16,4 százalékra (igaz, aki az üzletbe megy, azt tapasztalja, hogy az élelmiszerek nagy részének ára mintha megkétszereződött volna), de a kormány saját erejéből megemelte a nyugdíjakat 12,5 százalékkal és a kisnyugdíjasoknak még segélyeket is ad. A különnyugdíjak korlátozásával kapcsolatos ígéreteiket is tartják, mert az azokat élvezők nézhetik magukat: ők nem kapnak sem 250 lejes vásárlási utalványt, sem 300 lejes nyugdíj-kiegészítést, sem 700 lej fűtéspénzt.
Így nem csoda, hogy nálunk nem elégedetlenkednek az emberek, mint például Angliában, ahol félmillióan vonultak utcára, és végeláthatatlan sztrájkokkal fenyegetőznek a szakszervezetek. Ott a képviselőház olyan törvénymódosításokat akar, amelyek szerint a sztrájkolás ideje alatt is kötelező minimális szolgáltatásokat nyújtani majdnem minden ágazatban, ami a sztrájkjog korlátozását jelenti. Szerencsére az unió nem tud az ilyen jogkorlátozások miatt kötelezettségszegési eljárást indítani Nagy-Britannia ellen, mert ők még idejében kiálltak, visszanyerték szuverenitásukat, amit most, úgy tűnik, kissé megbántak.
Franciaországban a nyugdíjkorhatár emelése ellen tüntetnek, mert azt 62 évről 64-re akarják növelni. A tiltakozásokon a hatóságok szerint egymillióan, a szervezők szerint hárommillióan vettek részt.
Olyan gondok, mint Angliában, Franciaországban vagy Németországban, nálunk nincsenek. Pontosan most hat éve, hogy itt is emberek tízezrei vonultak utcára. Bukarestben és az ország több nagyvárosában összesen mintegy háromszázezren tüntettek, mert 2017. január 31-én az éjszaka leple alatt (mint a tolvajok) sürgősségi kormányrendelettel megváltoztatták a büntetőtörvénykönyvet, hogy az akkori pártvezér Liviu Dragneát (és másokat is) megmentsék a rájuk leselkedő nyomorúságtól. Na ez aztán annyira sértette az emberek igazságérzetét, hogy rögtön utcára vonultak, és napokig tüntettek. Százezrek demonstráltak követelve az igazságügyi miniszter és a kormány lemondását. Azon még az elnök Klaus Iohannis is részt vett vörös dzsekijében.
Most nem hallani arról, hogy le akarna mondani Cătălin Predoiu, aki jelenleg az igazságügyi miniszter, és a kutya sem demonstrál ellene. (Esetleg a bukaresti kóbor kutyákat lehetne megkérni, hogy tüntessenek, mert azok nagyon harciasak.) Pedig Predoiu többek közt védelmébe vett olyan politikusokat is, akik maguknak másolással, csalással szereztek doktori címeket.
2018. augusztus 10-én ismét hatalmas tüntetés volt Bukarestben a Győzelem téren, amit a diaszpóra tüntetésének neveztek; a kormány és a korrupció ellen emelték fel hangjukat a tiltakozók.
Azt hiszem, hogy most azért sincsenek nálunk tiltakozó megmozdulások, mert például a Franciaországban vagy Angliában dolgozó román vendégmunkásoknak ott helyben van tüntetnivalójuk, és ezért nem jönnek haza.
Iohannis korábban egyfolytában a vörös pestis ellen küzdött, majd bevonta őket az ország irányításába, és korrupciómentes, jó fiúkká tette őket, Romániában pedig minden rendbe jött. Így nincs értelme tüntetni a kormány ellen, amúgy sincs remény nagy változásra, hisz a következő választásokon nemigen lesz más, akire szavazni.
Aztán a híres hírtelevízióink és a sajtó sem igyekszik az embereket tiltakozásra ösztökélni, lehet azért, mert a kormányon levő két párt, a liberálisok (PNL) és a szociáldemokraták (PSD) a tavalyi év folyamán 90 millió lejt áldoztak sajtóra és propagandára. Valamit valamiért?
Borítókép: Facebook / Klaus Iohannis
