Tamás Olivér fő szervező úgy nyilatkozott, hirtelen elhatározásból döntöttek úgy, hogy csatlakoznak az először Kolozsváron, tizenegy éve szervezett, majd több városra kiterjedő eseményhez. „Két hete sincs, hogy egy másik projekt kapcsán kapcsolatba kerültem a kolozsváriakkal, s közösen csodálkoztunk rá, hogy Háromszék eddig kimaradt az eseményből. Azon nyomban azt mondtam, hogy a Sepsiszentgyörgyi Őstermelők és Vásárlók csoportja vállalni fogja a szervezést, és értelemmel, céllal töltjük meg ezt a három napot. Nagy segítséget jelentett, hogy Kovács István is első pillanattól mellénk állt, és a szálloda udvarát, a vendéglőt teljes egészében rendelkezésünkre bocsátotta.” Kovács István, a Park vendéglő igazgatója szerényen hárította a fő szervező köszönetét: nincs abban semmi különös, hogy helyet biztosított az eseménynek, hiszen ő is úgy véli, Sepsiszentgyörgyről hiányzott egy ilyen téli esemény, jó, hogy hozzájárulhatott sikeréhez.
 

Befogadó udvar

Tamás Olivérnek igaza volt, a szálloda udvara igazán jó választásnak bizonyult. Nem túl nagy, de a színpadnak – fellépett a Marziale ifjúsági fúvós zenekar, a Finom Zenekar a Háromszék Táncegyüttes két pár táncosával és a kászonújfalusi zenekar –, az őstermelők és termékeiket kínáló cégek pultjainak, na meg a kilátogató közönségnek éppen elég volt.

Hogy milyen a jó szalonna? – kérdezett vissza érdeklődésünkre Finta Boglárka, aki a Diószegi hústermékeket kínálta. Fontos, hogy a zsiradék mellett legyen bár egy vékonyabb réteg hús is benne, a feldolgozott sertés pedig minél több természetes eredetű ételt kapjon, mert az is kiérződik az ízen, hasonlóképpen sok múlik a füstölésen is. Hoztak füstölt tarját, húst, házikolbászt, csontozott, sóban pácolt és füstölt combot, csülköt, székely és román ízlésnek megfelelő kolbászt, de mégis, úgy véli, a legjobban az abált szalonnára lesz a legnagyobb kereslet, mert az puha és jól fűszerezett, ezért általában mindenki kedveli.

Nyujtódról Putnoky-Csicsó sajtot – gyúrtat, érleltet, félkeményet és öreget – lehetett vásárolni. A sajtkészítő mester biztosít: jól jár, aki tőle vásárol, mert azok „olyan laktobacilusokat tartalmaznak, hogy nem kell az ember bevegye a pirulát, a gyomorvédőt, mert az benne van!”

A zágoni Kovács Emíliánál akác, hárs-, havasi, repce- és vegyes mézet találhatott az arra járó. Mint mondta, van kereslet a termékeikre, sőt, az olyan különlegességekre is, mint a zsályás repceméz vagy a méhpempős méz is. Makkai Andrea Marosvásárhelyről mindenféle földi jót hozott: házi csokit mandulával, fehér csokit, erdei gyümölccsel, mogyoróval, vörös áfonyával ízesített csokit, energiaszeletet datolyával és kesudióval és többféle teafüvet. A nyárádszentsimoni Csípán pálinkafőző bő felhozatalát helyben is lehet fogyasztani, de akadt, aki üvegestől vitte; a fagyban viszont a legnagyobb szolgálatot a forralt bor tette, fogyasztották is sokan.

Disznót vágtak a diákok

Szombat délelőtt a Puskás Tivadar Szakközépiskola diákjai szolgáltatták a látványt: disznót vágtak és dolgozták fel mindenki szeme láttára. Kiss György húsipari szakoktató örvend, hogy a végzős diákok vállalták a feladatot, s készek voltak megmutatni, mit tanultak az elmúlt évek során. Fejlődésükhöz nagyban hozzájárult – árulta el –, hogy a Bertisnél sokat gyakorlatoznak. Úgy véli, a szakmában megmaradnak, és talán akad egy-kettő közülük, aki a háztáji vágást vállaló mesterek nyomába szegődik. „Azt mondtam nekik, hogy mindent meg kell csinálni, szívvel és lélekkel. És nemcsak ezért, mert pénzt kapsz érte, hanem mert igazán fontos a becsülettel elvégzett munka: ha úgy dolgozol, mindig lesz munkád. Remélem, meghallgatnak” – mosolyodott el a termetes mester.

Élni a lehetőségekkel!

Vasárnap délelőtt termelők, politikusok és szövetkezeti tagok részvételével kerekasztal-beszélgetés zajlott. A Sabin Gherman által vezetett beszélgetés során arról esett szó, hogy nálunk létrehozhatók-e olyan piacok a kistermelők számára, mint amilyenek tőlünk kissé nyugatabbra már rég léteznek. Leküzdhető-e a bürokrácia, megteremthető-e az olyan törvényes háttér, ami segítené, fejlődési pályára állítaná az amúgy minőségi terméket előállító egyszerű falusi embereket? Beszélgetés közben jó spanyol-, francia- és olaszországi példákat is felhoztak, de az is elhangzott, van, amiben mi járunk, illetve járhatnánk élen, csakhogy a kínálkozó lehetőségekkel nem mindig tudunk élni.