Bár a szakemberek azzal „biztatnak”, hogy előbb-utóbb nálunk is lesz egy nagy földingás, amilyen egy évszázadban kettő is szokott lenni, olyankor, mikor már az emberek elfelejtik a korábbit. Ha egy katasztrofális földrengésről tudósítanak, mint a mostani törökországi és szíriai, egyetlen vigasz, hogy nem nálunk történt. Különben a romániai polgárok jobban félnek a tűztől, mint a földrengéstől. Itt a legutolsó pusztító erejű földmozgás 1977-ben volt. Akkor vezérünk éppen Spanyolországban tartózkodott, és az emberek azt mondták, hogy azért ment el, mert minden állat megérzi a veszélyt.

Mivel nagy, pusztító földrengés régen volt, ezért már éppen itt az ideje egy újabbnak, úgy hogy jó lesz készülgetni arra. Szerencsére, a nagy földrengésekkor kialakuló tengeri szökőár nem fenyeget minket, mert nem hiszem, hogy akkora lenne, hogy átsöpörjön a Kárpátok tetején.

Azt mondják, ha egy olyan lenne, mint a ’77-es, akár 25 ezer áldozatot is követelhet. Bukarestben jelenleg 2400 épület számít veszélyeztetettnek földrengés esetén, s minél többet mérnek fel, annál többet számolnak ezek közé. A fővárosban 30 év alatt 30 épületet erősítettek meg. Ha ez így megy, akkor kell néhány évszázad, míg az egészet feljavítják.

A belügyminisztérium szerint 2018-ban 15 megyében és Bukaresben 137 kórház volt földrengésveszélyes. Kovászna megyei nincs köztük. A létező körülbelül 31 ezer oktatási intézményből 170-et vizsgáltak, ezek egyharmada omolhat össze nagyobb földrengés esetén. Pénz lenne, de remény nincs arra, hogy a piros pontos épületeket megerősítsék.

A legutóbbi földrengések után ismét a régi gondokra terelődött a figyelem. Nálunk, mivel ritkábban történik meg, hajlamosak vagyunk elfelejteni a jó tanácsokat, míg Japánban és máshol is, ahol gyakoribbak, komolyan veszik. Azt ajánlják, hogy legjobb egy asztal alá bújni, mert ott az ember nagyobb biztonságban lehet. Ha nincs pénze lakását megerősíteni, feljavítani, spóroljon legalább egy keményebb, nagyobb asztalra, ami alatt elfér az egész család. És mivel éjszaka is jöhet a rengés, jó, ha ott vetnek maguknak ágyat. Mert akit éjnek idején ráz fel álmából a föld, az nem biztos, hogy gyorsan tud cselekedni.

Azt javasolják, hogy tegyünk magunknak egy hátizsákba fejenként négy liter vizet, tartós élelmet, meleg ruhát télen, hálózsákot, szappant, fogkefét, fogkrémet, iratokat, készpénzt. Meg kell nézni, hogy milyen tárgyak mozdulhatnak el a földrengés alatt. (Például drága italokat ne tegyünk olyan polcra, amiről leeshetnek. A lapos tévét is jó lesz falhoz szegelni.) Az ágyat ne tegyük a könyvtárszekrény közelébe. Meg kell vizsgáltatni az épületek szilárdságát, ami annyiba kerülhet, hogy már nem lesz anyagi lehetőség az előírtak megvalósítására.

Azt is javasolják, hogy az utcán ne közlekedjünk kirakatok előtt vagy olyan helyen, ahol esély van például erkélyek leomlására. (Gyalogoljunk az úttesten?) Őrizzük meg nyugalmunkat és nyugtassunk meg másokat is, ha inogni kezd a lakás. (Ezt sem lesz könnyű megvalósítani.) Ne menjünk ki a lépcsőházba, ne liftezzünk. Álljunk távol az ablakoktól, egy gerenda alá vagy az ajtótokba.

Ha évente lenne bár egy jól érezhető földrengés, akkor lehet, hogy az emberek tartanák magukat a javaslatokhoz, de aki ezelőtt 46 évvel élte meg, annak nem biztos, hogy azóta van még türeleme cserélgetni a vizet, élelmet és egybeket a túlélőcsomagban. A ruhákat is kinőhette, és a molyok is megehették. Aki nem élt meg egy nagy földingást, az nem biztos, hogy komolyan veszi a javaslatokat.

De azért jó lesz bebiztosítatni a lakást, mert előbb-utóbb biztos lesz egy földrengés, és ha összeomlik a ház, de túléljük, akkor legalább lesz miből újjáépíteni.

Borítókép: SZER