Műkereskedelemről is elég kevés, képzőművészeti alkotások hamisításáról azonban aligha esett szó valaha is Sepsiszentgyörgy kiállítótereiben. Ennek is köszönhető az átlagon felüli, telt házas érdeklődés a kérdés iránt, hogy kit és mit érdemes még hamisítani manapság. Az Erdélyi Művészeti Központban az Avantgárd és szürrealizmus című, Kovács Ádám gyűjteményét bemutató kiállítás keretében Kishonthy Zsolt művészettörténész, műkereskedő, a miskolci és budapesti Mission Art Galéria vezetője Mattis Teutsch János művei kapcsán osztotta meg műtárgynyomozási kalandjait a múlt hét végén a sepsiszentgyörgyi közönséggel.
A tájékoztatót nemcsak a festő szülővárosa, Brassó közelsége, a Székely Nemzeti Múzeum Mattis Teutsch-gyűjteménye indokolta, hanem az erdélyi műgyűjtők figyelmeztetésére és tájékozódási lehetőségeire is összpontosított az előadó. Közben egy olyan alkotó életművét vázolta, aki Brassóból indulva bejárta a kortárs művészet fontosabb európai állomásait, müncheni, berlini, párizsi, római megállókkal, aki együtt lépett fel Klee-vel, Chagallal, aki olajban, akvarellben, plasztikában párhuzamosan fejezi ki önmagát. A műgyűjtők tájékoztatójaként ajánlotta a Mattis Teutsch és a Blau Reiter című, 2001-ben a Mission Art Galéria gondozásában megjelent albumot vagy a galéria honlapján található korszakolt, műfajokra lebontott, reprodukciókkal ellátott műfelsorolást.
A hamisítványsorozatokra térve a bemutatást kisplasztikákkal kezdte, el-elbizonytalanodva nyomozása közben, többek között azt írja a tárgyak mellé: nem egyszerű a helyzet, ennek van előképe, a hamisítvány szinte azonos az eredetivel, főleg, ha a hamisító magas szinten műveli azt. Elmondta, van, amikor a szignóval, a forma esetlenségével, a színek túlzott harsányságával ki lehet szűrni a tettest. De csak egy példával élve, az Érzések sorozat darabjai (melyek 1919–20-ban keletkeztek) a hamisítók által legkedveltebb alkotások, megjelennek 2016-os datálással az Egyesült Államokban, Berlinben, Bukarestben akár 15–20 ezer eurós kikiáltási áron. És Mattis Teutsch kapcsán minden műfajban mai napig tetten érhető ez a különböző indíttatású plágium a műkereskedelemben.
A találkozó második felvonásában Szücs György, Kishonthy Zsolt, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténészek és Kovács Ádám tárlatvezetésében egy-egy kiállított mű kapcsán elhangzott párbeszédben képzőművészeti, történelmi anekdoták sorozatát követhettük végig, a Kassák Lajos szerkesztette Ma folyóirat viszonyulását vagy az Erdélyi Helikon szerepét. A párbeszédben részt vevők a nagybányai iskolától a század eleji avantgárd, neoavantgárd, konceptuális művészet összefüggésében próbáltak eligazodni. Ripl-Rónai József 1896-os festményétől a századelőn Tristan Tzara Dada Nonsense-ét, Tihanyi Lajos 2011-es tájképét, Pauer Gyula hetvenes évekbeli pszeudóit, Árkossy István 1985-ös Kötéltáncosát érintve eljutottunk a kolozsvári iskolához, többek között a ma már nemzetközi szinten a legismertebbek közé sorolt és a festményeiért már dollárszázezreket kérő Adrian Ghenie Tanulmány a kék esőhöz című 2009-es munkájához.
