Sőt, úgy tűnik, döntéshozói körökben ez egyál­talán nem is téma: a politikusok közül főleg a jobboldaliak foglalkoztak a diaszpórával, de ők is inkább csak kampányok idején (bár 2020-ban megdőlt az a mítosz, hogy ők a felvilágosultabb, haladóbb réteg, hiszen nagy számban szavaztak az AUR-ra), kormányzati intézkedés mindössze annyi történt, hogy az orvosok munkabérét megemelték, de ezzel is csak fékezni tudták az elszívásukat, megállítani nem, a visszatérők száma pedig elenyésző. A drámai fogyás – csak háború sújtotta országokból (Szíriából és újabban Ukrajnából) menekülnek el többen, mint Romániából – nem gondolkodtatja el azokat, akik felelősek érte: az 1989 óta legtöbbet hatalmon levő szociáldemokratákat és a változást ígérő liberálisokat sem. (Közben kiderült, hogy az egyetlen változás, amit valóban akartak, az volt, hogy ők legyenek kormányon.) A tavalyi népszámlálás eredményével kapcsolatosan senki sem mondta ki, hogy az országban megszámoltatott 19 millió lélekből 5,7 millió hivatalosan is külföldön él (habár az adatok a külügyminisztériumnál rendelkezésre állnak, csak ki kellett kérni őket; az összesítés a más államok által közölt nyilvántartások alapján készült), azaz valójában legtöbb 13,3 millió lakosa lehet jelenleg Romániának. (Vagy még ennél is kevesebb: a külhoni románok szervezete nyolcmillióra becsüli a határokon kívül élőket.) Így még megdöbbentőbb, hogy négymillió energiakártyát osztott ki a kormány: ezek szerint a lakosság egynegyede uniós támogatás nélkül a hatóságilag korlátozott árakkal sem tudná kifűteni (többnyire kicsi) lakását. Csoda, hogy elkívánkoznak innen?

A már huzamosabb ideje kint élők elmondták a riporternek, hogy azért érzik jól magukat választott hazájukban (többnyire nyugat-európai államokban), mert ott a szakértelem és a szorgalom számít: aki komolyan dolgozik, és ért ahhoz, amit végez, annak nincsenek megélhetési gondjai. Honvágya sincs mindenkinek, de azért nem kevesen fontolgatják a hazatelepedést – jóval többen, mint ahányan meg is teszik. Mert nem csupán a magas munkabér számít: vannak, akik itthon is megteremthetnék maguknak az anyagi biztonságot és jólétet, őket azonban más tényezők rettentik el: a bürokrácia, a korrupció, a politikai osztály iránti bizalmatlanság és nem utolsósorban az egészségügyi, illetve oktatási rendszerek hiányosságai. Nehéz lemondani a néhány év alatt megszokott normalitásról és visszatérni egy olyan országba, amely képtelen stabilitást nyújtani – fogalmazza meg az egyik interjúalany, és ebből meg is lehet tudni, hogy mit kell tenni egy élhető, „normális”, „vonzó és érdekes” Romániáért. Utóbbi kifejezések Klaus Iohannis államfő jelzői és ígéretei, bár ő csak az egyike azoknak, akik felelősek azért, hogy nem ilyen az országunk, javulást attól remélhetünk, hogy mindenki elvégzi a maga feladatát. Ahogy egy normális államban kell. Ha tényleg ez a cél.

Borítókép: Digi24