Az egyetem szenátusa a döntés indoklásában kifejtette: a halálos ítéletet 1946. május 17-én kimondó bukaresti népbíróság a szövetséges hatalmak ellenőrzése alatt működött, és a náci Németország, valamint a fasiszta Olaszország vezetőit felelősségre vonó törvényszékek rendszeréhez tartozott. Másfelől autokrata kormányzása idején Antonescu számtalan alkalommal fejezte ki határozott antiszemita meg­győződését, és – ha nem is lehet az áldozatok számát pontosan meghatározni – a romániai holokausztot tanulmányozó nemzetközi bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Antonescu kormányzása idején a román ellenőrzés alatt lévő területeken megölt román és ukrán zsidók száma 280 ezer és 380 ezer közöttire tehető, az áldozatok számához pedig hozzá kell még adni a Transznisztriába (a Dnyeszter folyón túli területekre) deportált 25 ezer roma többségét. Mivel nem fér kétség ahhoz, hogy Antonescu marsallt felelősség terheli a besszarábiai, bukovinai és transznisztriai zsidók megsemmisítésében, az ő esetére is alkalmazható a jelképes egyetemi címek szabályzatának azon előírása, amely szerint a kitüntetés visszavonható, ha az illetőt jogerősen elítélik emberiesség elleni bűncselekményekért. Döntésekor a szenátus azt is figyelembe vette, hogy Ion Antonescu az egyetemi autonómia megsértésével, az állam „kondukátorát” övező személyi kultusz megnyilvánulásaként kapta meg 1941-ben a Bukaresti Tudományegyetem díszdoktori címét.

Az egyetem rögtön az 1989-es rendszerváltást követően Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor díszdoktori címét is visszavonta. Tegnapi határozata kiegészítéseként az intézmény úgy döntött: bizottságot hoz létre, amely megvizsgálja, vállalhatók-e a mostani erkölcsi normák alapján azok a díszdoktori címek, amelyeket a romániai totalitárius rendszerek idején adományoztak.