Újabb köztéri műalkotással gazdagodott Felső-Háromszék. Szombaton Kézdialmáson családias hangulatú ünnepség keretében táltos paripát ábrázoló szobrot avattak. Az életnagyságú, szárnyas műalkotás a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter Levente munkája, és a Páter Kelemen Didák szülőfalujában működő Táltos Paripa Lovarda udvarát díszíti.
A nemében egyedi szobor a Táltos Paripa Lovardát működtető Spink házaspár megrendelésére készült. A fekete lepellel burkolt műalkotás sejtette, hogy nem mindennapi méretű szoborról van szó. Elöljáróban Molnár István községmenedzser szólt a jelenlévőkhöz, elsősorban bemutatva Spink Csillát és férjét, Bent, akik az Amerikai Egyesült Államokból telepedtek Kézdialmásra.
„2011-ig kell visszamennünk az időben, amikor Spink Ben és neje, Csilla Zsuzsanna két gyermekükkel úgy döntöttek, hogy az Újvilágból visszaköltöznek az öreg kontinensre. Szívük hazahúzta Kézdialmásra, sokan tudják, hogy az 1901-ben Kézdialmáson született, 1977-ben Kézdivásárhelyen elhunyt, a szegények doktoraként is ismert dr. Bertalan János volt Spink Csilla felmenője. Soha el nem hagyta a szülőföldjét, az egyetem elvégzését követően szolgálta az itt élőket. A lovarda megteremtése ideköltözésük után kezdődött. Én voltam talán a legszkeptikusabb, mondtam is: az amerikaiaknál az a divat, hogy elköltöznek valahová, majd egyet gondolnak és továbbállnak. Erre rácáfoltak, ezt a szobrot látva meg vagyok győződve, hogy a családjuk végérvényesen itt marad” – mondotta Molnár István, aki ezt követően a népmesékből ismert táltos paripáról is beszélt. „Mindenki ismeri a táltos lovat, amely a mesékben elég gyengécske volt, de miután adtak neki egy nagy tál parazsat, aranyszőrű paripává változott, és általában Rárónak nevezték. De mit is jelent a Ráró? A székely őseink egy pálcára rárótták a gondolataikat fentről lefelé ősi írásunkkal. Mit is kérdezett Ráró? Hogyan vigyelek, kedves gazdám, mint a sebes szél vagy mint a sebes gondolat? És ti is a gondolat erejével alkottátok meg e szobrot, örvendünk, hogy a faluban laktok, segítitek az iskolát, a római katolikus egyházat, délutáni oktatást szerveztek. Egy arab közmondást idéznék: kaptatok egy marék homokot, és csináltatok belőle egy oázist” – mondotta a községmenedzser, aki bemutatta a közönségnek Zavaczi Walter Leventét is, akinek már több mint hatvan alkotása díszíti Székelyföldet. Kézdialmáshoz legközelebb Kézdiszentléleken látható alkotása, a faluközpontban lévő Szent István-szobor.
A következőkben Ruszka Sándor református lelkész tartott alkalomhoz illő beszédet, a szobor által sugallt alázat és a szelídség kettősségéről szólva, ugyanakkor az állatok emberekre gyakorolt pozitív hatását is kidomborította.
Az impozáns, két milliméteres lemezekből kialakított, bronzszínre galvanizált szobrot Spink Ben, Ruszka Sándor és a képzőművész leplezte le néhány helybeli segítségével.
Ezt követően a jelenlévők lovas bemutatón vehettek részt, a lovarda edzője, Barna Joó a 16 éves, többszörös Balkán-bajnok, King névre hallgató oldenburgi lovon a ló és a lovas harmonikus összhangját mutatta be, Barta Zsolt lókiképző, a lovak mentális trénere az Okke nevű paripával parádézott, majd befejezésként szintén Barna Joó a portugál luzitán fajt képviselő hatéves Magnó nevű lóval tartott bemutatót. A szoboravatás rövid állófogadással ért véget.
