A téma azért került napirendre, mert az országos helyreállítási terv (PNRR) keretében már le kellett volna hívni a második, 3,2 milliárd eurós részletet, csakhogy ez késik, és bár a kormány szerint nincs gond, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) figyelmeztet, hogy reform nélkül nem lesz pénz. A reformok pedig sehol sem látszanak. A következő átutaláshoz a speciális nyugdíjak rendszerén kellene lényeges változtatásokat eszközölni, ám ez valahogy mindig ígéret marad, de egy másik, a visszaélések feltárását célzó törvény sem az eredeti célt szolgálja, mert inkább a korruptakat védi, mint a bejelentőket. Az EB nem kíván feneketlen zsákokat tömni (fenntarthatatlan nyugdíjrendszert és ellenőrizhetetlen kiadásokat), a bukaresti hatalom pedig próbálja magyarázni, hogy nincs semmi gond, de hát nehéz dolgok ezek, sok nagy feladat van.

A valóban nagy feladat nálunk az, hogy a politikai osztály önmagát győzze le vagy múlja felül. Nehéz lemondani a pofátlan külön nyugdíjról, és nehéz a lakosság javát szolgáló törvényeket hozni azoknak, akiknek többsége eddig inkább csak a saját hasznára dolgozott. Egyáltalán dolgozni is nehéz annak, aki eddig csak lötyögött, és még nehezebb jó munkát végezni, amikor nem szakértelmi, hanem politikai/rokoni/baráti/szeretői alapon töltenek be fontos és kevésbé fontos állásokat is. Nehéz autópályákat építeni, ahol a Kárpátoknál magasabb bürokratikus akadályok tornyosulnak és minden szakadéknál mélyebb zsebek tátonganak, mert ilyennek alakították ki a dicső román államot a hazafias szólamoktól csepegő pártok. A közpénzek elprédálására szakosodott ügyes fiúk nehezen vagy egyáltalán nem tudják elfogadni, hogy az uniós támogatás nem kizárólag nekik szól, a becsapáshoz, félrevezetéshez, hazudozáshoz szokott politikusoknak rettentő nehéz lehet felfogni, hogy az Európai Unióban – abban a társaságban, ahova magunk kérezkedtünk be – bizonyos szabályokat be kell tartani, az adott szót és az aláírt szerződéseket is. Ha csakugyan ebben a ligában akarunk játszani.

Persze hogy bajos. De ezért van kétkamarás parlamentje, hárompárti kormánya, számtalan minisztere, államtitkára és intézményvezetője, illetve óriási létszámú hivatalnoka az országnak, hogy megoldja a felmerülő gondokat és teljesítse a feltételeket. Ezeket önként vállalták a lakosságot képviselő, demokratikusan megválasztott döntéshozók, épp azért, mert saját erőből, az EU anyagi és jogi mankói nélkül talán ott se lennénk, ahol a kommunizmus bukásakor voltunk. Most van egy lehetőség arra, hogy behozzunk valamit a lemaradásainkból, de nem siránkozással és tévészerepléssel: neki kell feküdni rendesen a munkának a fizetésért.

Borítókép: Opinia Timișoarei