Nagy D. István
Gyomorforgató, vérlázító és egyben kétségbeejtő, ami az elmúlt pár napban a jászvásári orvos házaspárról kiderült, akik igencsak morbid, de gazdagon jövedelmező üzletet hoztak tető alá. Múlt pénteken robbant a hír, miszerint a nyomozó hatóságok több városban is házkutatást tartanak egy olyan ügyben, melynek orvos gyanúsítottjai holttestekből távolítottak el (az elhunyt hozzátartozója beleegyezése nélkül) többek között szívritmus-szabályzókat, majd azokat újrafelhasználva, saját pácienseiknek ültették be, mint új eszközöket, és ennek megfelelő árat is kértek a beavatkozásért.
A hajmeresztő történet pár nap alatt még cifrábbá vált, amint a hatóságok további részleteket osztottak meg. Eszerint a két fő gyanúsított, Dan Tesloianu és neje alaposan átverték, megvezették a pácienseiket, hogy rávegyék őket arra, egyezzenek bele a műtétekbe, illetve fizessék ki a megfelelő összegeket (kenőpénz gyanánt) az ügyleteket fedező kollégáknak.
Kezdésként máris megállapítható, igen sötét lelkületű emberekről beszélünk, akik a jelek szerint távolról sem hivatástudatból öltötték magukra a fehér köpenyt. Az etikát, moralitást ily mértékben sutba dobni képes, az egykoron fennhangon letett esküjüket teljesen feledni hajlandó lényeket látva, adódik a kérdés: hányan lehetnek még a hozzájuk hasonlóak? Akik számára a beteg nem több „fejőstehénnél”, akit válogatás nélkül ki lehet játszani, be lehet csapni, akár élete veszélyeztetésével megszabadítani pénzétől, javaitól, nagyjából bármely eszközt bevetve. Mélységesen elkeserítő ugyanakkor, hogy a jászvásári párocskának egész hálózatot sikerült kiépítenie, több orvost és más egészségügyi alkalmazottat is bevontak a „nagy üzletbe”. Van az a pénz..., szokás mondani, és úgy tűnik, a fehér köpenyek világára is igaz ez a megállapítás, még ha nem is általánosítható. És itt mély tisztelettel kell adózni azoknak, akik számára ez a gyakran szinte emberfeletti erőfeszítést kívánó szakma nem kizárólag az anyagiakról szól, és reménykedni, hogy nem ők jelentik a kisebbséget.
Talán mondani sem kell, a jászvásári doktorok (és bűntársaik) viselt dolgai tökéletesen tükrözik a hazai egészségügyi rendszerben uralkodó helyzetet. Beszédes, hogy az elkövetők öt évig vígan űzhették a sötét ipart, és mindeközben senkinek nem tűnt fel semmi, nem támadtak kételyek, egyetlen szűrőn sem akadtak fenn. És itt most nem a lefizetett kollégákról beszélünk, akik nyilván falaztak, de feltételezhető, hogy mindenkit a párocska sem tudott megvásárolni.
Vérlázítónak és kétségbeejtőnek neveztük a történteket. Vérlázítónak, hiszen újabb bizonyítéka, hogy ebben az országban tényleg semmi sem szent, az ügyeskedés, mismásolás, csalás, hajmeresztő gazemberség egyhamar nem kopik ki a gyakorlatból. Kétségbeejtő ugyanakkor, mivel még mélyebbre taszítja az orvosi társadalom így is alaposan megtépázott hitelességét, és egyben még kétségbeejtőbb helyzetbe hozza a kiszolgáltatott, beteg embereket, akiknek azzal a félelemmel is meg kell küzdeniük, hogy életük tán legnehezebb szakaszában „fejőstehénként” kezelik őket azok, akiktől a jobbulást kellene remélniük.
