Farcádi Botond
Különös nap volt a keddi: két katonai nagyhatalom elnöke is a nyilvánosság előtt mondott beszédet viszonylag gyors egymásutánban. Ukrajnától keletre, Oroszországban Vlagyimir Putyin elnök fogalmazta meg üzenetét elsősorban saját népének, de azért a Kijev mögött álló nyugati államoknak is, a véres háború színhelyétől nyugatra, Lengyelországban pedig Joe Biden amerikai elnök tartott beszédet és üzent elsősorban az ukránoknak, de azért Moszkvának is.
A két elnöki beszéd közös témája az ukrajnai háború volt – a kibontakozó közös üzenet pedig, hogy ennek sajnos nem látszik még a vége. Ha nagyon akarunk valami pozitívumot keresni e két szónoklatban, akkor annyival kell beérnünk, hogy Putyin nem jelentett be újabb jelentős eszkalációval járó intézkedést – nem rendelt el újabb mozgósítást, nem üzent hadat hivatalosan, nem fenyegetőzött konkrétan atomfegyverek bevetésével –, Joe Biden pedig – egyelőre? – szintén nem jelentette be újabb, az amúgy is igen intenzív, pusztító konfliktus további elmérgesedését hozó eszközök, például harci repülőgépek átadását Ukrajnának.
Vlagyimir Putyin az orosz társadalom nacionalista, háborúpárti rétegének elvárásaihoz képest visszafogott beszédet mondott. Az elnök szemmel láthatóan igyekezett felkészíteni a népét arra, hogy az ukrajnai harcok elhúzódnak, a különféle szociális, jóléti intézkedések, infrastrukturális fejlesztések bejelentésével azonban igyekezett tompítani azt, amit a háború az oroszok mindennapjaira nézve jelent. Az eddig is használt orosz narratíva jegyében Putyin a Nyugatot okolta a konfliktus kirobbantásáért, és igyekezett úgy beállítani, mintha nem Moszkva kezdte volna a háborút, hanem Oroszország önvédelmi harcot folytatna, a tét pedig maga az orosz állam létezése lenne. Putyin beszédében azonban vélhetően fontosabb jelzés az, ami nem hangzott el: a konfliktus párbeszéd útján történő rendezésének lehetősége, a tűzszünet, majd az esetleges béketárgyalás.
Joe Biden beszéde igazi amerikai szónoklat volt, melyben igyekezett a jó és a rossz harcaként beállítani az ukrajnai háborút, a NATO egységét hangoztatta, Amerika és szövetségesei támogatásáról biztosította Ukrajnát. Ugyanakkor Biden szavainak talán nem is a tartalma, hanem a helyszíne hordozza a legfontosabb jelentést: az amerikai elnök előbb Ukrajnába látogatott, majd Lengyelországból üzent Kijevnek és Moszkvának. Kijev számára fontos jelzés, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke attól sem riad vissza, hogy ellátogasson a háború sújtotta országba. Az pedig már nem csak a lengyeleknek, de a balti államok és Románia számára is fontos, hogy e szónoklat Varsóban hangzott el. Ez ugyanis elég egyértelmű üzenet Moszkvának, hogy erőteljes az amerikai jelenlét a NATO keleti szárnyán is. Az persze sok jót nem ígér, hogy az amerikai elnök beszédében sem fordultak elő a már említett kifejezések: a párbeszéd, a tűzszünet, a béketárgyalás.
Két elnök, két beszéd, egy üzenet tehát: az ukrajnai háború egy ideig biztosan elhúzódik még. A végéhez pedig alighanem az kell majd, hogy e két elnök ne egymástól pár száz kilométerre üzengessen saját táborának és egymásnak, hanem végre egy asztalhoz üljenek.
