Régi magyar átok telepedett az Iparos Otthon vezetőségének tagjaira, már megalakulásuk első évétől gyakori volt a széthúzás és a vita. Egyik oldalon Lurcz Gyula, az Otthon elnöke s a vezetőség több tagja, másik oldalon a Rácz Ferenc által tömörített ellenzék vitézkedett. Az évtizedes nézeteltérések miatt mindkét fél energiáinak nagyobb részét a vitákban merítette ki.
Rácz mindenben támadta a Lurcz-féle vezetést, sikeresen állítva maga mellé a fiatalokat. Noha az elnök több mint húsz esetben is beadta lemondását, Rácznak soha nem sikerült elnökké választatnia magát. Az évek teltével a feszültségek nemhogy oldódtak volna, csak fokozódtak, a két fél semmiben nem tudott megegyezni, csak abban, hogy Medgyes környékéről mennyi bort hozassanak. A bor minőségét és árát Ráczék természetesen mindig kifogásolták. Gyűléseik meddő vitákkal teltek, és az Otthon vendéglőjében is hevesen tovább folytatódtak, időnként a tettlegességig is elfajulva. A feszültségeket általában a zenészeken vezették le, reggelfelé már azon vitáztak, hogy kinek a nótáját húzzák el. A muzsikusok mindezt nem bírván idegekkel, szép csendesen elmaradoztak. Az öttagú zenekarból csak a prímás tartott ki, s a vezetőség úgy döntött, nem mozdulhat el a helyéről, nem mehet oda senki asztalához, uralgott ama mondás, hogy a zene mindenkié… 1936-ban az Iparos Otthon vezetőségébe egyetlen ellenzéki sem került be, az egymás lejáratását célzó viták odáig fajultak, hogy valakik egy paródiát írtak s helyeztek el a város minden vendéglőjének asztalára. A kézirat fennmaradt, de azt, hogy kik írták a verset, soha nem derült ki. Mint az Iparos Otthon és a város történetének egyik bizarr dokumentumát, közöljük.
Répa, retek, cukorrépa,
mit akarsz te, Séra Pista?
Mélik Endrét a tanácsba?
S Ferencz Lajit bizottságba?
A más kettő hozza Pistát,
Ez lesz aztán derék tanács.
Szegény munkás és iparos,
Ezután lesz dolgod bajos.
Mélik Bandi a nagy bottal
Ver fejbe majd nyugalommal.
A pincértől eltanulta,
Aki őtet verte orrba.
Kék arcája s veres füle,
Még látszik a pincér ökle.
Kávéházból kirugódva,
S most jöjjön a tanácsunkba?
Ferencz Laji kávét termel,
Szegénynek az esze ment el.
Az igaz, hogy nem is vala,
Csak a bankja tolta-vonta.
Lajcsikában a vér Veress,
de a szíve nem egyenes.
Rosszmájú és kutya fajta,
Maradjon az istállóba.
Pisti aztán a korona,
Minden magyar rúgjon rajta.
Mint ő rúgott hajdanában
Kincstárunknak ruhájában.
Hát Rácz Feri hova leve,
Cérnák s kávék fővezére.
Listára sem tették őtet,
Pedig hogy szedte a fércet.
Most is látszik a bundákon
Hadi cérna, ami foldott,
Fercsi, Fercsi, hová lettél?
Vigyázz, mert a cérna elég.
