Csak most azt nem tudni, hogy ezzel egyetért-e a román külügyminisztérium, mert az lenne a legjobb, ha a megkezdetteket sem tudnák tovább finanszírozni. Erre van esély, mert az unió úgy segít Románián, ahogy tud, és ha nem ad pénzt Magyarországnak, akkor olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy Romániának nem kell külön blokkolnia majd az erdélyi beruházásokat, mert nem lesz azokra pénz.

Lázár azt mondta: az első lépés „lezárni a múltat”, a megtett ígéreteket megpróbálják teljesíteni, hogy minden megkezdett beruházást korrektül sikerüljön befejezni. A román kormány kifogásai arra vonatkoznak, hogy a pályázatok elbírálásában nincs esélyegyenlőség a magyarok és románok között. Erre egylőre semmi bizonyíték, de ki tudja?… Az tény, hogy a diszkriminációellenes tanácshoz ilyesfajta reklamáció nem érkezett.

Ezek után várható, hogy egyszrűen betiltják a Saxonia német alapítványt is, amely kis- és középvállalkozásokat támogat Fehér, Maros, Hargita, Szeben, Hunyad és Beszterce-Naszód megyében. (Vajon miért is nem az egész ország területén?!) Ugyanakkor romániai német tanárok képzésével és a Romániában maradt (kimondottan) német etnikumú személyek segélyezésével, gondozásával is foglalkozik. (Pedig lennének román etnikumúak is, akik segítséget érdemelnének.)

A magyarországi pénzekkel iskolákat, óvodákat építettek, magyar egyetemeket hoztak létre. Már az is felháborító, hogy a magyar nyelvű oktatást támogtaják, amikor a román nyelvűre is ráférne. És annyi iskola, óvoda van, hogy nincs elég gyerek, akikkel meg lehetne tölteni azokat. A román egyetemek meg konganak az ürességtől. Magyar jellegű műemlékek felújítását is pénzelték, pedig jobb, ha elporladnak, eltűnnek, mert azok az „ezeréves magyar elnyomásra” emlékeztetik az őslakosokat. Megvették a szatmárnémeti Pannónia Szállót, és renoválni akarják. Az olyan közel van a határhoz, hogy a végén görgőkön átguríthatják Magyrországra, mint ahogyan azt Bukarestben a nagy városrendezés jegyében nem egy templommal tették.

Beruházásokkal segítettek mezőgazdaságban tevékenykedő cégeket. Ezek ugyan itt adóznak, de Románia nincs rászorulva a magyar beruházásokbók származó adólejekre, hisz annyi pénzt kap az uniótól, hogy el sem tudja költeni.

Beruháztak a sportba, és mi lett az erdemény? Felépíttették a szentgyörgyi stadiont, és most a Sepsi OSK futballcsapatban van egy vagy két magyar játékos, de több a román, mint a legtöbb román klubcsapatban, de sajnos egyelőre igen sok a magyar nemzetiségű szurkoló. Ezért a román drukkerek sokszor kénytelenek Magyarországra (vagy máshová, melegebb éghajlatra) küldeni őket, akik – sajnos – nem akarnak elmenni, és felszólításukért még őket büntetik, mint a craiovaiakat a szengyörgyi futballmeccsük után.

Beruháztak kulturális intézménykbe, a hírközlésbe, újságokba, amivel a magyar nemezetiségű személyeket a maguk oldalára állították. (A román hírtelevíziókat ilyesmivel egyáltalán nem lehet vádolni.) „Szerencsére”a magyaroknak most már nincs pénzük támogatni a magyar nyelvű nyomatott sajtót sem, így azokat a román állam pénzelheti, és így a magyarokat a saját oldalára tudja állítani.

Lázár szeretne tárgyalásokat kezdeményezni a román kormánnyal a Budapestet Kolozsvárral is összekötő gyors­vasúti rendszer kiépítéséről. Biztosan Orbán Viktor most már nem fehér lovon akar belovagolni Kolozsvárra, mint Horthy Miklós 1940-ben, hanem egy piros-fehér-zöld mozdonyon a három és fél órányira került Budapestről. Tudja mindenki, hogy ilyen tervei vannak! Ezért a román kormány nem biztos, hogy beleegyezik a gyorsvasút megépítésébe, mert például jobb lenne, ha egy Kolozsvárt Bukaresttel összekötő vasút felújítását finanszírozná a magyar kormány.

Rareș Bogdan, a nagy hazafi, akit nem nagyon lehet magyarbarátsággal vádolni, azt mondta: „Senki nem viszi el Erdélyt a hátán, és a beruházások Románia nemzeti területén maradnak, a román szuverén államban.” De ki tudja, hátha gyorsvasúton akarják elszállítani, hétmillió románnal együtt?

Borítókép: Lázár János. Fotó: Szekeres Attila