Erdővidék népe közösen és méltóan ünnepelte az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 175. évfordulóját tegnap a bodvaji kohónál, annál az ipartörténeti emlékműnél, amely szimbolikus jelleggel bír nemcsak az erdélyi, hanem a Kárpát-medencei magyarság számára is. A bodvaji kohó az összetartozást, a helytállást, a nemzeti egységet testesíti meg, öröksége és üzenete örökkévaló: egy nemzet, amely összefog, legyőzhetetlen.
Az ünneplő erdővidékieket Mihály Réka tanítónő, a nagybaconi Benedek Elek Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte, kihangsúlyozván, hogy Bodvaj méltó kezdete a március 15-ei ünnepségsorozatnak. Potápi Árpád János, Magyarország Miniszterelnökségének nemzetpolitikáért felelős államtitkára – aki először járt Bodvajban – úgy fogalmazott: Gábor Áron azon tette, hogy szinte a semmiből öntött itt ágyút, szimbolikus, az első két ágyú, amely Bodvajban készült, jól bizonyítja, ha van összetartás, összefogás, akkor egy közösség képes megvédeni önmagát. Képes arra, hogy megvédje identitását, szabadságát, és ez egyenes út a nemzetté váláshoz. „Az 1848–49-es szabadságharc és forradalom is bizonyítja a magyarság mindenkori szabadságvágyát, szabadságigényét. Bodvajban a székelyek mindent megtettek azért, hogy hátországként védjék Magyarországot, ezért nekünk büszkék kell lennünk Gábor Áronra és a forradalom szabadságharcosaira” – emlékeztetett az államtitkár.
Imets Lajos, Vargyas község polgármestere ünnepi beszédében kiemelte, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc talán a magyarság legnagyobb ünnepe, egy olyan ünnep, amelyet minden magyar magáénak érez, bárhol legyen is a nagyvilágban. Hangsúlyozta, 1848 márciusában, amikor a magyarok felemelték a hangjukat a szabadságért, akkor azt nem egy arctalan tömeg tette, hanem olyan emberek, akik bebizonyították, hogy egyedül minden nehéz, de a többség legyőzhetetlen. „A forradalom, minden évben újjászületik a szívünkben. Napjainkban is fontos, hogy legyünk képesek arra, hogy kiálljunk a jogainkért, szabadságunkért, ahogyan azt a ’48-as elődeink tették. Gábor Áron öröksége mindenkor kötelez, mert két hét alatt szinte a semmiből készített ágyút, így szállva szembe az elnyomó rendszerrel. Nekünk erőt kell merítenünk ebből az örökségből, bennünk is kell égnie egy kicsi lángnak a forradalom lángjából” – fogalmazott. Az ünnepség végén Simon-Kató Barna nagybaconi református lelkipásztor mondott áldást és imát, Baló-Lakatos Andrea, a baróti Gaál Mózes Általános Iskola magyar szakos tanára énekelt, Kovács Fruzsina, a nagyajtai Kriza János Általános iskola V. osztályos diákja szavalt, a Felsőrákosi Hagyományőrző Dalcsoport alkalomhoz illő énekeket adott elő. A rendezvény koszorúzással és a himnuszok eléneklésével zárult.
Albert Egon
