Tegnap huszonharmadik alkalommal ünnepelt együtt a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola és a kászonújfalusi Tuzson János-testvériskola. A két iskola tanulói és pedagógusai, valamint a község elöljárói előbb Kászonújfaluban a világháborús hősök emlékművénél rótták le kegyeletüket az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei emléke előtt, majd közösen vonultak a Nyergestetőre, ahol a Bod Péter Tanítóképző és a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola küldötteivel – tizenhat tanulóval és két kísérő tanárral – az 1897. augusztus 8-án felavatott emlékműnél és a tömegsír kopjafáinál idézték fel a 175 évvel ezelőtti eseményeket, Tuzson János honvéd őrnagy és maroknyi csapata hősies ellenállását az osztrák és orosz túlerővel szemben. Akárcsak az előző esztendőkben, idén is a tápióbicskei tüzérek álltak díszőrséget.
Az emlékműnél tartott megemlékezést Deák Ferenc, a Bod Péter Tanítóképző magyartanára nyitotta meg. A diákság nevében Fejér Bence Ákos IX. C osztályos tanuló tartott szónoki beszédet, majd Vitéz Ferenc A szívem olyan című versét Németh Máté, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola diákja szavalta el. A tanítóképző diákjai Petőfi verseivel idézték fel a fiatalok szabadság és szerelem életérzését. Úgy emlékeztek az elődökre és a szabadságharc bajnokaira, hogy tiszteletük és korosztályuk vágyait közvetítették feléjük.
Hetven középiskolás tanuló mondta együtt a Szabadság, szerelem, Ha férfi vagy, légy férfi, A tavaszhoz című Petőfi-verseket. Kilencedik osztályosok egyéni tolmácsolásában a Magyar vagyok, Miért zárjátok el az utamat? és Ne feledd a tért című Petőfi-vers és Illyés Gyula A labda című költeménye is elhangzott. Ezt követően Biszak Beáta A Kossuth lova megérdemli a zabot című dalt adta elő. Közreműködött a tanítóképző énekkara Gligor Zoltán zenetanár irányításával. Szabó Terézia Gyöngyi Nógrád megyéből érkezett a Nyergestőre és „Palócország” üzenetét tolmácsolta, majd az ünnepség koszorúzással és himnuszaink eléneklésével zárult. Az emlékműtől a jelenlevők a tömegsír helyén felállított kopjafákhoz vonultak, ahol az Apor Péter Szakközépiskola tanulói az alkalomhoz illő énekekkel és négy Magyari Lajos-verssel fejezték ki tiszteletüket a Nyergestető hős védői előtt, akik itt, a „Székely Thermopülén” 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnaggyal az élen hősies küzdelmet vívtak a túlerőben levő orosz–osztrák csapatokkal szemben.
Az idei ünnepi szónoklatot Huszár Vivien mondta. „Petőfi mítosza töretlen. Szobrok, képek, emlékhelyek őrzik nevét, és ez a tár folyamatosan gyarapodik. Miért éppen ő a kiválasztott, és miért nem a harcok irányítói? Petőfi maga a szabadságharc, hiszen megmutatja eszmei értékét, megmutatja, hogy a szabadságért harcolni erkölcsi kötelesség, hogy a szabadságért harcolni kell minden korban minden nemzedéknek, hogy a szabadság kiharcolásának eszköze lehet a kard és a toll egyaránt, és hogy a szabadság kivívása, megtartása áldozatot követel” – mondotta többek között az ifjú szónok. Ezt követően András Ignác tanár, helytörténész, néprajzi író, a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola igazgatója szólt az egybegyűltekhez, idézte fel lánglelkű költőnk, Petőfi Sándor és Tuzson János őrnagy, a Nyergestető hős védőjének alakját. A két kézdivásárhelyi középiskola és a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola küldöttei megkoszorúzták az általuk állított kopjafákat, majd közösen énekelték el a magyar és a székely himnuszt.
