Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc erdővidéki központi emlékhelyéhez, az 1848. december 9-i és a december 13-i rikai csatákban elesett honvédek tiszteletére állított véczeri emlékműhöz vonult március 15-én az ünneplő tömeg. Tisztelettel és főhajtással emlékeztek honfitársaikra, azokra a hősökre, akik 175 évvel ezelőtt a nemzet szabadságáért az életüket is képesek voltak feláldozni. „Nekünk, magyaroknak ugyanaz kell hogy legyen a célunk, mint akkor a márciusi ifjaknak: Legyen béke, szabadság és egyetértés! Ennek jegyében kell töltenünk mindennapjainkat a Kárpát-medencében” – hangoztatták a szónokok.
A hősök előtt tisztelgőket Gál Brigitta üdvözölte, az eseménysorozat a Baróti Gaál Mózes Általános Iskola Gyöngyharmat kórusának énekével vette kezdetét, a történelmi felvezetőt pedig Soós Kázmér baróti történelem szakos tanár szolgáltatta, ismertetvén az 1848–49-es események főbb csomópontjait, köztük az erdővidéki történéseket is. Beszédének végén kiemelte: hiába fojtották vérbe a szabadságharcot, hiába következett a megtorlás, üldöztetés, szabadságvágyunkat nem tudták elfojtani, és mind a mai napig bennünk él.
Gál Károly parlamenti képviselő ünnepi beszédének központi alakja Petőfi Sándor volt. A tollal, majd később karddal is harcoló költőóriás igazi példakép lehet a mai kor emberének, ő volt a forradalom szikrája: Petőfi példát mutatott, karddal és tollal is harcolt a magyar szabadságért. Hitt a világszabadságban, abban, hogy minden népnek joga van a szabadsághoz. Petőfi hitt a nép erejében, a márciusi ifjak elhivatottságában – fogalmazott. A parlamenti képviselő a jelenről beszélve emlékeztetett a kisebbségi lét veszélyeire és nehézségeire is, egyben példaként állítva elénk azt, hogy milyen könnyen lesznek az elnyomottakból elnyomók. Ürmös elöljárója, Gyerő Barna is megosztotta ünnepi gondolatait a véczeri emlékműnél, kiemelvén, hogy az 1848–49-es forradalom a magyar nemzet legnagyobb ünnepe, amelyet nem szabad elfeledni, hanem mindenkor tovább kell adni az elkövetkező nemzedékeknek. A dicső múlt és a jelen között párhuzamot vonva kijelentette, március 15. üzenete ma, amikor a szomszédban háború dúl, hatványozottan fontos. „Legyen most is életcélunk és legyen fontos a sokszínűség, az egymás elfogadása, bőrszíntől függetlenül. Mert csak így lehet számunkra kiút ebből a zűrzavarból, amelyben most vagyunk.”
Legyen béke, szabadság és egyetértés – ez volt a fő üzenete Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktor levelét Balogh Attila Márton csíkszeredai konzul olvasta fel. Benedek-Huszár János, Barót polgármestere ünnepi beszédét szintén a béke, a szabadság és az egyetértés köré építette fel, hangsúlyozván, hogy e három célt kell ma akarnia minden magyarnak. „Béke, szabadság, egyetértés – ez volt a márciusi ifjak fő kívánsága, ez legyen nekünk is a cél, és a mindennapokban ehhez méltóan éljünk. Ne a megszorítások jöjjenek, ne a védelemre kelljen berendezkednünk, hanem tudjunk szabadon növekedni, kiteljesedni, élni, fejlődni” – zárta gondolatait a városvezető. Lőrincz Barnabás miklósvári plébános imát és áldást mondott, az ünnepi hangulat emelkedettségét és meghittségét a baróti Gyöngyharmat kórus énekei mellett Nagy Adél Réka, Asztalos Hunor baróti diákok szavalatai, valamint Bedő Botond produkciója biztosította.
Albert Egon
