Háromszéken rendszerint február utolsó hetében tűnik fel az első vándormadár, a seregély. A pettyes tollazatú, rigónál valamivel kisebb termetű madarak csapatokban lepik el a fákat, ahol hosszasan elidőznek, pihennek, halkan zsinatolnak.

Alighogy átfordítjuk a naptár lapját márciusra, betoppan az első gólya. Ilyen példány a bikfalvi, amely már hatodik éve március első hetében érkezik meg. A gólyák tömeges megjelenésére március végén, április elején számíthatunk. Látványuk örömet okoz mindenkinek.

A gólyapárok, miután megérkeztek, nekilátnak a fészkek tatarozásának. A fészek nélküli fiatalok az otthon építésével foglalatoskodnak, ami nem kis ügyesség mellett sok munkát igényel. Ezért van, hogy megpróbálnak egy már létező fészket elfoglalni, a tulajdonossal csatába szállni, aminek kimenetele tragikusan is végződhet.

Az érkezési sorrendet bíbicek, mezei pacsirták folytatják, szinte egy időben jelennek meg. A bíbicek is, akár a seregélyek, csapatokban érkeznek. Ám a pihenés helyett udvarlásba fognak a hím példányok. Őrült légi mutatványokkal próbálják lenyűgözni a bíbic hölgyeket. A hím madár meredeken emelkedik a magasba, majd hirtelen zuhanó repülésbe kezd, nagy sebességgel közeledik a talaj felé – ahol a tojó figyeli a mutatványt –, majd utolsó pillanatban, mielőtt a földbe csapódna, hirtelen újra a magasba szárnyal. A jelenet nagyon hasonlít arra, amikor egy ragadozó madár a prédájára csap vagy a füsti fecske támadja az ólálkodó macskát. A bíbic a mutatványt többször megismétli, közben élesen sípong, jajong, és ha elnyeri a tojó kegyeit, közösen suhannak csapongva a levegőben, a költőterület fölött.

A bíbicek mellett a magasban mezei pacsirták trilláznak, énekük messze elhallatszik.

Míg a pacsirta a mező fölött dalolva jelzi, hogy itt a tavasz, addig a barázdabillegető a szántásban szaladgálva mutatja magát, hogy megérkezett. Rendszerint a jellegzetes hangját hallom meg először, és csak azután veszem észre a madarat. Nem tud olyan strófákat és olyan hangosan énekelni, mint a pacsirta, de márciusban a barázdabillegető hangja zene a fülemnek.

Kelemen László