Az úgy volt kérem szépen, hogy Apollón szerelmes lett egy Daphné nevű nimfácskába, aki nem adta egykönnyen magát, inkább a folyamistenhez könyörgött, segítse meg a tüzes istentől. Imája meghallgattatott, mikor Apollón megölelte Daphnét, az babérfává változott. Bánatában és szerelmében a líra istene koszorút font a babérlevelekből, melyet mindig magán viselt, Magyarország kormánya pedig 1996-ban létrehozta a Magyarország Babérkoszorúja díjat, melyet olyan szerzők kapnak meg, akik már részesültek rangos elismerésben (például József Attila-díjban), így a babérkoszorú valójában munkásságuk elismerése.
Idén a rangos elismerést (melynél valójában csak a Kossuth-díj jelentősebb) három földink kapta, két kézdivásárhelyi és egy lövétei, igaz, Lövéte kicsit távolabb van, de csak olyan jobb kődobásnyira. Mindhárman ötven felettiek, munkásságuk jelentőségét aligha lehet megkérdőjelezni. Személyiségüket sem, elárulom önöknek, kedves, tréfás emberek, Fekete Vincétől akkor sem szabad megijedni, ha elmélyülten tanulmányozza az embert, Lövétei Lázár László enyhén flegmatikusnak tűnő válaszaitól sem, Sántha Attila óránként öt szót szól, de ez se riasszon senkit, figyel ő, alaposan. Mindhárman József Attila-díjasok is, sőt, LLLacinak Balassi Bálint-emlékkardja is van, de nem hadonászik vele (kíváncsi vagyok, miként hozta át a határon).
De ne csak díjakkal dobálózzunk, vegyük kicsit górcső alá munkásságukat is. Fekete Vince első ízben 1995-ban jelentkezett kötettel, a Parázskönyv (Erdélyi Híradó, Kolozsvár) mind a mai napig érdekes munka, meg is kapta a Romániai Írószövetség Debüt-díját. Közhely, de igaz, akár a jó bor, úgy ért a költészete, legutóbbi kötetében, a Halálgyakorlatokban (Magvető Kiadó, 2022) olyan erős, remek strófákkal, látásmóddal, mondanivalóval találkozik az olvasó, hogy borsózik tőle a háta. 1993-tól a kolozsvári Helikon irodalmi lap Serény Múmia melléklapjának szerkesztője, 1999-től pedig a csíkszeredai Székelyföld folyóirat szerkesztője, a Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának alelnöke. Jelentős szerkesztői munkáját több könyv is bizonyítja, elegendő itt a százkötetes Székely Könyvtárra gondolni. De kipróbálta magát a gyerekirodalomban is (Piros autó lábnyomai a hóban, Erdélyi Híradó, Kolozsvár 2008; Ahonnan a nagy-nagy kékség. Cincogósi Elemér viszontagságai, Bookart, Csíkszereda, 2016), nem idegen tőle a próza sem (Udvartér. Tárcanovellák 2000–2014, Sétatér Kulturális Egyesület, Kolozsvár, 2014).
Lövétei Lázár László 1997-ben jelentkezett első könyvével, A névadás öröme (Erdélyi Híradó, Kolozsvár) cím telitalálat, egyaránt utal egyfajta világfelfedezésre, -megnevezésre. 1998-ban már a Székelyföld folyóirat szerkesztője, 2010 és 2019 között pedig főszerkesztője, jelenleg szabadúszó, ami napjainkban ugyancsak merész foglalkozás. Otthonosan mozog a szabad és kötött versformákban, mindemellett jelentős fordítói munkát is végez, melyek közül mindenképpen kiemelést érdemel a nehezen fordítható román író, Mircea Cărtărescu Lulu (Gondolat Kiadó, 2004) regényének remek magyarra ültetése. De említsük meg a jelentős Román triptichon (Lector Kiadó, 2021) kötetét is, melyben három román szerző (Gheorghe Crăciun, Ioan Groșan, Mircea Nedelciu) munkáit tolmácsolja magyarul. Szerkesztője a már említett Székely Könyvtárnak is. Szakmai tudását számos díjjal ismerték el. Legutóbbi versesköte Feketemunka (Kalligram Kiadó, 2021) címmel jelent meg, ebben a romániai magyarság kilencvenes évekbeli magyarországi „kalandozásait” a munka és az érvényesülés területén „énekli” meg ugyancsak érzékletesen.
Sántha Attila indulását akár kétszerinek is nevezhetjük, a Mór dalok (Mentor Kiadó, Marosvásárhely) és a Münchhausen báró csodálatos versei (Erdélyi Híradó, Kolozsvár) egyazon évben, 1995-ben jelentek meg, az első, a Mór dalok mintegy véletlenül, a részletekről kérdezzék a költő urat. Ugorva az időben, a 2004-es Kemál és Amál (Ulpius-ház, Budapest) többezres példányszámban fogyott el, bizonyítva, hogy verseskötet is lehet kelendő. Ugyanebben az évben jelent meg a Székely szótár (Havas Kiadó, Kézdivásárhely), melynek pikantériája az, hogy hajszálon múlt keletkezése, ugyanis egy egyetemi tanár kétségbe vonta a Sántha Attila által beadott székely szógyűjtemény létjogosultságát. Költőnk nemes haragra gerjedt, s addig gyűjtötte a székely szavakat, szólásokat, mondásokat, hogy végül 2018-ra Bühnagy székely szótár (KMTG Nonprofit Kft. Kiadó, Budapest) lett belőle. Legutóbbi kötete, az Ágtól ágig (KMTG Nonprofit Kft. Kiadó, Budapest, 2021) a szerző családját verseli meg oly módon, hogy hosszú évtizedekre, háborúkra, ínséges időkre, túlélésre nyerhet visszapillantást olvasója. Ugyancsak jártas a szerkesztői munkában is, többek közt ő szerkesztette az Előretolt Helyőrség könyvsorozatot, mely számos szerzőnek volt ugródeszkája, 2017 és 2022 között pedig az Előretolt Helyőrség irodalmi lap felelős szerkesztője volt.
Három erős karakter, három erős költő. Hiszem, hogy Apollón is büszke lenne rájuk. Hát legyünk mi is.
Miklóssi Szabó István
