Nekem szerencsém volt, mert már hétéves koromban lemondtam a szivarozásról. Akkor egyik osztálytársammal két Nacionáléra tettünk szert, beültünk egy szalmakazal tövébe és elszívtuk. Verést nem kaptam, de nagy skandallum lett a füstölésből. A szivar rémesen rossz volt. (Lehet, rossz márkát választottunk!)

Aztán kamaszkorban még próbálkozni illett, de akkor sem ízlett, és nem szoktam rá, így később nem kellett lemondanom róla.

Nem merem nagyon győzködni a fiatalokat, hogy ne pipáljanak, mert úgy járhatok, mint 2019-ben egy lugosi tanár, akit megvert az egyik tanulója. „Kollégánk dohányzott. A tanár adott neki egy kalafintát, viccből. Aztán… láttam, hogy egy adott pillanatban a kilencedikes ököllel nekiesett a tanárnak” – nyilatkozta az egyik tanú. A tanár kórházba került, és az iskola fegyelmi eljárást indított ellene. Félreértés ne essék, természetesen még véletlenül, viccből sem kellett volna megütnie. Állítólag a tanárok 7 százaléka alkalmaz testi fenyítést, de egy még korábbi, 2006-os reprezentatív felmérés szerint 70 000 tanárt legalább egyszer sértegettek, inzultáltak, fenyegettek vagy vertek meg a diákok vagy azok szülei. Azóta remélhetőleg javult a helyzet.

Mára már oda jutottunk, hogy a fejlődés következtében a nebulók más élvezeti cikkek hatását is kipróbálják, nem csak a dohányét. Ma, hogy a gyerek „trendi” legyen, a kedves vagy kedvetlen szülő elektromos cigarettát vesz gyerekének.

Egyetemista koromban még a legjobb kábítószer a sör volt rummal, amelytől a legolcsóbban be lehetett rúgni. Most a bukaresti Caragiale-líceumban áll a (drog)bál. Az igazgatónő azt mondta, még a rendőrségen is jelezte, hogy egyes gyerekek drogoznak, de a hivatalosságok semmit sem tettek. „Mi a baja az én gyerekemmel? Bizonyítékot akarok, bepereljük!” – mondják a dühös szülők, ha behívatják őket, mert gyerekük drogozott. (Lehet, hogy szülők is kábítószert fogyasztanak, és azért válnak agresszívvé?)

A gyerekek igen jól képzettek, és tudják az is, hogy milyen gyógyszerre kell alkoholt inni, hogy a hatás igen-igen kellemes és hosszas legyen. De mint hallottuk nemrég, a hallucinogén (bolond) gombáknak is nagy sikerük van. Van, aki már iparszerűen termeszti. Ha valaki olyan gombát szed le, amelyet nem ismer, akkor megismerheti a bolondgombák hatását. Csak arra vigyázzon, nehogy gyilkos galócát egyen.

Most a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) vizsgálatot kezdett, és kiderült, hogy egy tanulókból és egyetemi hallgatókból álló csoportosulás több iskolában kábítószer-terjesztéssel foglalkozott, cannabist, kokaint vagy ketamint, de xanaxot is árultak. (Egy gramm kokain 100 euró is lehet.) A kábítószer-fogyasztóknak 1742 esetben orvosi sürgősségi ellátásra volt szükségük, és harminc haláleset történt, amiből 25 túladagolás miatt.

A dohányzás lassan öl, és még kellemetlen az is, ha sokáig szenved valamilyen maga okozta betegségben az ember. A füstszűrő nélküli szentgyörgyi Carpați-tól lehetett állítólag a legszebben köhögni valamikor, amikor még gyártották. A kábítószer esetében, ha egy aranylövést kap valaki (túladagolja magát), az rögtön, helyben a mennybe (vagy a pokolba) jut, nem kell hosszasan kínlódnia, például a tüdőrákkal.

Nem tudom, miért kell ekkora felhajtást csinálni a cannabis- (más néven fű vagy marihuána) használat miatt, ami nálunk tiltott, de évek óta folyik vita, hogy legalizálják, kizárólag orvosi használatra. Az operettdalt parafrazálva: lehet, hogy „Ha rosszkedvem támad, akkor jól bemarihuánázok”, ha legalizálják. New Yorkban is árusítják már, és Máltán 2021 decembere óta korlátozott mértékben, saját használatra szabad termeszteni és birtokolni cannabist. Gondolkodtam, hogy idehaza az udvarra én is ilyen „füvet” vetek, mert ami van, azt állandóan kell nyírnom, és semmi haszon benne.

Aztán, ha nálunk is legalizálnák (és nem csak orvosi célokra), az államkasszának is nagy bevétele származna belőle, s lenne miből fizetni a speciális nyugdíjakat, és maradna még ellopnivaló is a haszonból.

Borítókép: Pixabay