Nagy D. István
Nem számít újdonságnak kis országunkban, hogy a döntéshozók, amit lehet, minél tovább halogatnak, odáznak, majd amikor alaposan a körmükre ég a gyertya, kapkodva próbálnak megoldást találni. Hosszú ideje téma az országot sújtó gyógyszerkrízis, egyes készítmények teljesen hiányoznak a piacról, amihez még hozzájön, hogy az árak is folyamatosan nőnek, illetve nem ritka az sem, hogy egyes gyógyszerekből kizárólag a drágább változat lelhető fel.
Az illetékeseknek ugyanakkor valamiért csak most volt idejük érdemben megszólalni az ügyben, változást ígérve.
Alexandru Rafila egészségügyi miniszter cirkalmas magyarázattal jelentkezett, mely szerint nem csak Romániában van gond a gyógyszerpiacon, s több tényező is okolható a helyzetért. A miniszter szavaiból az is kihámozható, hogy pár részletkérdést már rendeztek (árképzés, adózás), és elviekben még az év első felében a gyógyszerkrízist is sikerül mérsékelni. Lényeges ugyanakkor az is, hogy Románia nem az egyetlen ebben a helyzetben lévő ország, több uniós tagállam hasonló gondokkal küzd a nemzetközi piacon elsősorban az alapanyagok, nyersanyagok terén előállt zavarok miatt. Ezek meghatározó részét ugyanis Ázsiában (Kína, India) állítják elő, és az utóbbi időben gyártási gondok adódtak, illetve az árak is elszabadultak.
A hosszas miniszteri érvelés sem változtat ugyanakkor azon a tényen, hogy ismét csak ott tartunk, hogy sikerült kivárni az utolsó pillanatot az anomáliák, kaotikus állapotok felszámolására, és most kénytelenek kapkodni, tűzoltó-megoldásokhoz folyamodni. Rafila nyilatkozatából ugyanis az is kiderül, hogy nem az elmúlt pár hónapban vált zűrzavarossá az egész gyógyszerpiac (mind az árképzést, mind a készítmények beszerzését, valamint az exportot illetően), nem egyik napról a másikra ütött be a hiány például a széles körben használt, elérhető árú készítmények vagy a krónikus betegségekre való gyógyszerek esetében. Amint az sem számít újdonságnak, hogy Romániának lenne lehetősége az alapanyagok jelentős részének az előállítására, de semmit nem tettek annak érdekében, hogy feltámasszák az iparágat, csökkentve ezzel a nemzetközi piacoktól való függőséget.
Ami igazán lehangoló ebben az egészben, hogy noha Alexandru Rafila látszólag nem igyekszik az ujja mögé bújni, nagyjából nyíltan nevükön nevezi a problémákat, a rendezés kérdését jócskán ködben hagyja. A miniszter ugyanis a tervezett intézkedésekről feltételes módban beszél, az árképzés körüli gondokra is csak részmegoldásokat említ, ami pedig az alapanyagok ügyét illeti, nos, arról nagyjából csak vágyálomként esik szó.
Az óvatos, kimért szavak hallatán élhetünk a gyanúval, ha a látszólag nagy nekiveselkedés nyomán átmenetileg enyhül is a gyógyszerkrízis, marad a bizonytalanság és a következő hiány réme, amint az is, hogy továbbra is mélyen nyúlhatunk majd a zsebünkbe, ha netán a patikában akad dolgunk.
Borítókép: Inquam Photos / George Călin
