Vannak dolgok, amelyekbe bele kell menni. Hogy majd az ember megírhassa, ez jó, amaz rossz, ezt teheti az Olvasó, amannak esze ágában ne legyen hozzáfogni. Ez egyfajta közszolgálat, amit az újságnak kötelessége megtenni, hiszen a tájékoztatás és szórakoztatás mellett a nevelés is feladata (lenne) a sajtónak, legyen az független vagy pártelkötelezett, nyomtatott vagy elektronikus. És a nevelés fogalmába sok minden belefér, mint ez a mostani történet is.

Én amolyan bevállalós típusú újságíró vagyok, néha olyasmibe is belevágok, aminek semmi értelme. Mert azt csak a holdon született naiv kisgyerek hiszi el, hogy a villámpostán egy ismeretlentől kapott levél, mely már címében sok millió dollár felkínálásával kecsegtet, valós meggazdagodást eredményezhet. Az ilyent gondolkodás nélkül töröli az ember, hiszen bármilyen személyes adat kiszolgáltatása nemhogy a jómód felé vezető utat szegélyezi, de éppenséggel annak ellenkezője felé irányít. Ma­gyarán: nem létező távoli rokon után nem lehet örökölni, de a bankszámlán levő akármekkora pénzmagtól könnyen meg lehet szabadulni.

Valahogy így van a nyereményjátékokkal is. Nem minddel, mert elvétve találni köztük valóságosakat is, bár ritkábbak a fehér hollónál, pláne az internet világában. Hogy most mégis belementem egy ilyenbe, az – bár ráfoghatnám, hogy az újságíró tapasztalatszerzési szándéka vezérelt, de mégis be kell ismernem: pillanatnyi meggondolatlanság volt.

Négy egyszerű kérdésre kért választ a hirdető, előrebocsátva, nem időrabló a kérdőív, a fáradozásért cserébe egy legújabb típusú maroktelefon megnyerésének esélyét kínálja fel. Ez valójában ugyanaz a történet, mint a villámpostára érkező ismeretlenek leveleié, csakhogy ezúttal valós(nak tűnő) személyek visszajelzései is megjelentek a képernyőn, csupa ilyen tartalmú bejegyzéssel: „nem hittem, hogy megnyerem, de mégis megtörtént”. Innen tovább már valóban a kíváncsiság irányította balga lépteimet: az első kérdésnél beismertem, hogy hímnemű vagyok, a másodiknál bevallottam, immár a középkorúak kategóriájába tartozom, a harmadiknál, mely azt firtatta, vásároltam-e már egy akármilyen, amúgy jó nevű internetes boltból, szemlesütve – hiszen milyen ember az, aki manapság nem ilyképp szerzi be a számára szükséges dolgokat – nyomtam meg a nem gombot. Eddig minden rendben, egy valamirevaló közvélemény-kutatás is hasonló kérdésekkel kezdődik, a gond a negyedik kérdésnél következett, mely úgy szólt: mennyire vagyok elégedett annak a bizonyos internetes boltnak a szolgáltatásaival? És a válaszlehetőségek között nem szerepelt olyan, ami az előző kérdésre adott válasz logikai folytatása lett volna, hiszen ha nem vásároltam onnan, honnan tudhatnám, mennyire operatív a cég, valóban azt küldi-e, amit a megrendelő kér, és azt mennyi idő alatt szállítja ki? De azért megnyomtam a legkevésbé sem elégedett ügyfél értékelését, merthogy valóban elégedetlen voltam. Ez volt az első jel, ilyenkor okos ember megnyomja az oldal bezárását eredményező gombot, csak a röpködő sült galambok létezésében hívők és a mindenre elszánt újságírók mennek tovább egy lépéssel.

Ami egy hatszor hatos elrendezésű négyzetrácsban található doboznyitogatásból állott, három kattintási lehetőséggel – és micsoda szerencse, már a második virtuális dobozban ott volt a legújabb típusú maroktelefon. Ezután csak egy euró átutalását kérte az oldal, biztosítván, hogy akkor a nyereménytárgy boldog birtokosává válok – na, erről idáig nem volt szó. Ez volt a második jel, ilyenkor a még valamennyire normális gondolkodású ember megnyomja az oldal bezárását eredményező gombot, de hát úgy van megalkotva a játék pszichológiája, hogy ennél a lépésnél maradék józanságát is elveszítse az ember.

Az újságíró tudatában van az átverésnek, mégis befizeti az egy eurót, mert most már tudnia kell, mi lesz a végkimenetel. És akkor a játék újabb egy euró befizetését kéri, mondván, ez csupán biztosíték, amit az immár telefontulajdonossá vált ügyfél visszakap majd – de alul megjelenik egy kisbetűs szöveg is, mely arról tájékoztat, a potom összeg befizetésével annak a bizonyos internetes boltnak havi majdnem negyvendolláros előfizetésért a rendes tagjává válik. Hát ez számomra már nem jel, hanem a pánikszerű menekülést jelentő felszólítás volt, be is zártam rögvest az oldalt, merthogy visszaút lehetőségét nem kínálta a játék.

A folytatás kellemetlen, de nem reménytelen. Másnap reggel a bankom szöveges üzenetben tájékoztatott, hogy kártyámat gyanús tranzakció miatt zárolta, a bank ügyfélszolgálatával rövid tanácskozást követően abban maradtunk, megsemmisítik a kiszolgáltatott adatokkal rendelkező kártyát. Most mehetek újat készíttetni, néhány nap alatt meg is lesz, valamennyi pénzbe kerül ugyan, de ismét biztonságban lesz a számlám. Tapasztalatnak jó volt, bár nem ajánlom Önöknek, hogy kipróbálják.

Borítókép: Pixabay