Hétfő este a kovásznai városi művelődési ház Ignácz Rózsa-termében Fekete Vince József Attila-díjas költő, szerkesztő és műfordító bemutatta Halálgyakorlatok című verseskötetét. A szerzőt Ferencz Éva, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke, a rendezvény házigazdája faggatta.
Fekete Vince elmondta, a Halálgyakorlatok című verseskötetének megírásakor tudatosan törekedett arra, hogy prózaversei a költészet adta lehetőségekkel járják körbe, mit jelent a halál. Mit jelent annak, aki előtte áll, mit annak, aki csak kívülről szemléli. A kötet címéről megjegyezte: tudja, „nem egy vonzó cím”, de már az első versek megszületésekor erre gondolt, hiszen ez tükrözi legjobban a kötet tartalmát, amely „megpróbálja megfogni a megfoghatatlant”. Arra a kérdésre, hogy lehet-e gyakorolni a halált, Fekete Vince kifejtette: „A halálnak folyamata van, az ember már megszületése után folyamatosan felkészül a halálra, mely elkerülhetetlen, előbb-utóbb mindenkinél bekövetkezik.”
A kötetet a Dagályapály című vers nyitja meg, amely a túlvilág felé közeledő ember vízióit jeleníti meg, és az Apálydagály zárja, amely megismétli a kezdést, de a fény felé igyekvő ember ezúttal nem a túlvilágra kerül, hanem megszületik. A Dagályapály és az Apálydagály között található versek akaratlanul is mindig visszairányítják az olvasó figyelmét saját magára, ugyanakkor képesek megragadni az életük végéhez közeledő emberek gondolatait, állapotait, érzéseit, ezzel együtt pedig a „másik ember” halálát állítják középpontba. A Homály című versről – kérdésre válaszolva – a szerző elmondta, megírására saját apja halála ihlette, a háromnapos gyászszertartást idézi annak minden fájdalmával és mozzanatával, az elmúlás pillanatától a temetésig. Egyébként a kötetben minden vers címe zárójelben szerepel, ennek az a magyarázata, hogy ezek a versek egyetlen nagy egész részei, amelyek belesimulnak a nagy egészbe, a halálgyakorlatok kísérleteibe.
A könyvbemutató során Fekete Vince néhány verset is felolvasott a kötetéből, majd a rendezvény végén dedikált.
