Húsvét másodnapján idén is megtartották a hagyományos húsvéti szánozást a Feketeügy menti, mezőföldi Szörcsén és Székelytamásfalván. Az esővarázslással, termékenységgel és újjászületéssel kapcsolatos ősi szokást a kommunizmus ideje alatt betiltották, de mindkét faluban 1990 után újra felelevenítették dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár leírása alapján.
Székelytamásfalván hétfőn már kora délelőtt elindult Ambrus Attila falufelelős irányításával a Thúry–Bányai-kúria udvaráról a székely népviseletbe öltözött szánozó fiatalok hangos csapata. A hagyomány szerint a fiatalok nagyszombaton frissen vágott fenyőággal bebojtoznak és szalagokkal feldíszítenek egy kisebb fajta erdőlő szánt (erre kerekeket szerelnek, hogy a száraz úton könnyen lehessen húzni), amelyet hétfőn elővesznek, és azzal járják végig a falut. Elöl mennek a zenészek, utánuk – mint valami paripák – a szánt húzó legények, körülöttük pedig ostorokat rittyegtetve fiatalok vonulnak. Ahol fogadják, ott nyitott nagykapu várja a szánozókat, elhangzanak a húsvéti locsolóversek, a leányt és az asszonynépet meglocsolják. A ház gazdája vízzel meglocsolja a szánt a megújulás, megtisztulás jelképeként. Az ágakkal borított szánban a „zöld sátor” alatt rejtőzik a „cigány”, aki a háziak által felajánlott süteményt, tojást, italt a szánba rejti. A kínálmáció után jókedvűen, népdalokat énekelve vonul tovább a csapat, amíg újabb nyitott kaput talál.
Szörcsén a húsvéti szánozásra a 11 órai istentisztelet után került sor. A népszokás rituáléja hasonlóképpen zajlott, mint a szomszéd faluban. Az idei esemény azonban itt az őrségváltásról is szólt. Az idősebb korosztály, amely az utóbbi harminc évben hűségesen őrizte a hagyományt, ünnepélyesen átadta a stafétát a fiataloknak, hogy ezután ők őrködjenek felette mindaddig, míg egy újabb nemzedék átveszi az ősöktől örökölt, ma már csak e két mezőföldi faluban ismert népszokást.
Biró Erika, a szörcsei református gyülekezet lelkipásztora arra kérte a húsvéti szánozás új őreit: „Addig folytassák és tanítsák majd az ő gyermekeiknek is ezt a szokást, ameddig élet van itt, ebben a faluban. Adja az Úristen, hogy a gyökerekbe kapaszkodva, a jövőbe nézve, gyümölcsöt teremve legyen élet és legyen jövő itt, ezen a földön.”
A szörcsei rendezvényen a helybeliek mellett nagyon sok idegen is részt vett, a faluközpontban megtekinthették azt a régi fényképekből álló kiállítást, amely a korábbi szánhúzások emlékét őrzi.
