A tárlat látványában kiegyenlített. Két művészi attitűd fesztelen bemutatkozása ez: egy határozott, átgondolt, a hivatkozást, a gyors szépségkreálást mellőző piktúra és egy könnyed, alapjaiból átgondolt, tömör gondolatiságot jelző plasztika találkozása, mely együttes a művészi elemeket összeillő rezzenésekkel fedi fel számunkra. Bőséges, tartalmas vizuális, képi, plasztikai mondanivalóval örvendeztetnek meg, teszik még terjedelmesebbé a művészi látványbefogadási auránkat. A két művész egy rangos alkotótáborban – pontosabban a bálványosi Art Camp művésztelepén – ismerkedett meg, és a közös alkotói elképzelések, koncepciók okán döntöttek úgy, hogy együtt is kiállíthatnak, műveik együtt üzenhetnek. A részben elvont, expresszív festmények és a nyújtott figurájú szobrok megfelelő alaptermészettel illenek egymáshoz esztétikai szempontokból és a mondanivaló tekintetében egyaránt.

Vajna László kézdivásárhelyi festő, aki a jászvásári képzőművészeti főiskolán diplomázott 2001-ben a szintén háromszéki Bartos Jenő professzor tanítványaként. Ez a jászvásári, keleti és nyugati művészi attitűdöket tudatosan beszívó és kibocsátó iskola számos téren érezteti hatását az erdélyi művészetben. Számos alkotótábor résztvevőjeként csoportos és egyéni tárlatokon, a szakma iránt határozottan, tudatos odaadással elkötelezett kiállító. Művein egyaránt jelen van a múltból magunkkal hozott (hurcolt?) mitikus, spirituális, hitbéli jegyek álomszerű vonulata és a napjainkat meghatározó, akarva vagy akaratlanul velünk élő konkrétumok szövedéke, az ezekből leegyszerűsödő szokványos vagy beavatatlan attitűdök sora. Méretes vagy szerényebb keretek között tálalt művein a tér illuzionisztikus impulzusa, a monumentális hatóelemekkel való ráhatás érvényesül. Nem ránk nehezednek ezek a festett erők, hanem közel hívnak egy átgondolt, játékosan komoly szférába.

Titokzatos vagy éppen a történelem által jól bejáratott helyekre kalauzol. A megjelenített motívumok, mint az angyal, mitikus lények, elsuhanó sávok, íves alakzatok az emberi miliő sokszor rejtélyes, sorsmeghatározó környezeti ingereit, élményeit fejtegetik. A sötétségből felsejlő, szárnyaihoz ragaszkodó angyalok a keretek közé zárt emberi lét reményt keltő, segítő lényei még akkor is, ha drámai küzdelmeikben eltorzulnak. A művész, a festő ezeket kutatja a mindennapok adódó színterein: tárgyak, mozzanatok, gesztusok, attitűdök válnak titkok, egy láthatatlan szellemi szféra hordozóivá, láttatóivá. A részben absztrakttá tett, elvont, sokszor spontánnak tűnő festésmódot választja a lelkében megszülető álomképek vásznon való megragadásához.

Ezzel együtt biztosnak vélhető, hogy Vajna László nem a véletlenre bízza az ecset, a festőkés vagy épp a festékfelületbe karcoló eszköz irányát, a kép szerkezeti alkotóelemeit, hanem céltudatos határozottsággal alkotja meg kompozícióit. Gondosan keretezett vásznain vagy grafikai nyomatain súlyokkal terhelt figurákat, formarendszereket vélünk felfedezni. Van, ami a fizikai testiséget, karakán térbeliséget fejezi ki, de a művészi szabadság, alkotói tettvágy ellenkező hatást is kifejt, mint például egy fuvallat által játékosan megmozdított, könnyedén lebegő lényeket, felépítéseket mutat be. A színek kifejező ereje figyelemre méltó, ez teszi a kompozíciókat életközelivé. A visszafogott okkerek, földszínek, sötétes színes szürkék komorságát a megvillanó élénk színezetű foltok, felületek teszik közvetlenebbé. A sötét és világos dimenziók színekkel cizellált folytonos próbatétele, pajkos erőpróbája sejlik fel e képeken.

Nemes András Csaba kolozsvári szobrász, grafikus. Rajztanári, művészettörténeti oklevelet szerzett, majd a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem szobrász szakán képezte magát és szerzett elismerő diplomát. Olyan neves mesterek műtermeit látogatta, mint Benczédi Sándor vagy Vetró Artúr. Többfajta technikával próbálkozott, kerámia, terrakotta, márvány, majd bronzszobrokat is létrehívott, öntödében is kifejtette művészi elhivatottságát.

Nemes András Csaba számos történelmi mélységekben, mitologikus világokban megmerítkező alkotói tervet, projektet, kiállítási egységet valósított meg, mint amilyen az Őseink útján, a szembesítő erővel ható, idő feletti Tükör vagy a Kós Károly örökségét művészien közel hozó zsoboki alkotótáborhoz köthető műegyüttes és a sokat mondó Szürreális című sorozat. Az itt bemutatott szobrai részben torz, de lendülettel, életkedvvel, érzékletesen megkomponált plasztikák, melyek tulajdonképpen a tapasztalt valóságból leszűrt, sokszor váratlanul, kivételesen szokatlan testi helyzeteket felvevő, a hétköznapokból kizökkentett lelkiállapotú figurák. Aktív, testbeszélő magatartással köszönnek vissza a rájuk kellő nyitottsággal tekintő szemlélőre. Párbeszédet akarnak velünk. A könnyen felfedezhető iróniától, a fennkölt élethelyzetektől a felszabadultságon át a sokszor lesújtó drámaiság nyugtalanságáig többfajta emberi sorsot, testi és lelki állapotot mutat be, mint ezen a kiállításon a Siker, a Kitartás, a Gyerekkor vége vagy a Szélfogó című szoborművein láthatjuk. A művész a megtapasztalt helyzeteket formázza egyedi alkotói jegyekkel, mondhatni szetreotípiákat, beidegződött megkötöttségeket, tévhiteket bont le, melyek az emberi életünket sokszor akaratlanul is behálózzák, ugyanakkor beható gondolkodásra serkentő plasztikai műveket hoz elénk.

Alkotói pályafutása alatt Nemes András Csaba több kísérletezési folyamat megvalósítója volt, mint például legutóbb a szobrászat és a fotó, illetve videó technikai-vizuális társítása, különös látványbeli költeményeket, rejtelmes árnyjátékokat hozva létre.

A tárlat átható gondolatiságra, meditációra hív, hogy barátkozzunk e művekkel, ezek együttes hatásával, ide betérve a napi rutinoktól elrugaszkodva élménydús impulzusokkal gyarapodjunk. Merjünk ilyen vizuál-plasztikai tapasztalatokkal gyarapodni.

Sántha Imre Géza

(A tárlat megtekinthető a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban április 30-ig hétköznapokon 9 és 16, hétvégén 10 és 14 óra között.)