– Véget ért az idény a román jégkorongbajnokságban, amelyet a hatodik helyen zártak. Hogyan értékeli a Háromszéki Ágyúsok teljesítményét?
– Úgy gondolom, érdekes idényt tudhatunk magunk mögött. Két éve született meg az ötlet, hogy legyen felnőtt jégkorongcsapata Háromszéknek, ugyanis a helyi gyermekeknek kellett adni egy perspektívát, emellett pedig a Székelyföldi Jégkorong Akadémia folyamatosan kitermeli a játékosokat, akik közül többen is nálunk pallérozódnak néhány tapasztaltabb játékos mellett. Úgy vélem, a tervezett lépéseket megtettük, haladunk a kijelölt útvonalon. A mögöttünk hagyott idény pozitív része, hogy egyénileg sokat fejlődtek a játékosok, kiszámíthatatlanok voltunk, az Erste Ligában szereplő csapatokat megleptük, közelebb kerültünk a felsőházhoz egy megerősödött bajnokságban. Tavaly ötödikek lettünk, idén viszont a hatodik helyen végeztünk. A pontvadászat lebonyolítása kiszámíthatatlan volt, így mivel szűkebb kerettel vágtunk neki a szezonnak, a remek felkészülés ellenére egyes hónapok megterhelőek voltak, aztán ezeket olyan időszak követte, amikor több mint négy hétig nem volt meccsünk. Az idény végével nem vagyok elégedett, az utolsó mérkőzéseket nem tudtuk úgy kezelni, ahogy elvártuk magunktól. Kielemezzük a történteket, a pozitív és a negatív oldalát egyaránt. Mindenképp öröm, hogy sikerült egy magot kialakítani, a fiatalság pedig rutinnal társul, ami hosszú távra megoldást jelenthet.

– Voltak meglepetésgyőzelmek és -vereségek egyaránt. Sikerült nyerni a Gyergyói Hoki Klub, a Csíkszeredai Sportklub, a Brassói Corona ellen, viszont a Steaua és a Galac többször is komoly fejtörést okozott.
– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az előző évhez képest a Steaua nagyobb költségvetéssel vághatott neki az idénynek, ukrán válogatott játékosokat igazolt, akik mellé kiváló hazai játékosok is csatlakoztak. A fővárosi csapat nem az volt, amire számítottunk, viszont ezt pozitívumként értékeltük, mert erősebb lett a bajnokság. Ellenünk az Erste Ligában szereplő együttesek folyamatosan teljes kerettel léptek jégre, míg a Steaua és a Galac többször is úgy játszott a legjobbakkal, hogy azok pihentették az alapembereiket, mert épp egy magyarországi kiszállás után voltak. Úgy gondolom, mindig felvettük a versenyt az erősebb ellenfelekkel is, azonban az egyéni hibák miatt több találkozó elúszott. Pelle Torstensson vezetőedző taktikája jól működött, kevesebb gólt kaptunk az előző idényhez viszonyítva. Tavaly nyáron a Galac is javított a keretén, sokkal rutinosabb volt, mint az Ágyúsok, bár az alapszakaszban hét pontot elvettünk tőlük, a középszakaszban jobbak voltak.

– A játékosok teljesítménye meggyőzte a vezetőséget, hogy megtartsák őket a következő idényre?
– Ahogy említettem, fiatal magra építünk, több generáció legtehetségesebb játékosait foglalkoztatjuk. Nehéz az utánpótlás után a felnőtt mezőnyben egyből helytállni, azonban nálunk a többség képes ezt meglépni. Az első két évben inkább arra figyeltünk, hogy a fiataloknak lehetőséget biztosítsunk, a harmadik évben már inkább az eredményességre fektetjük a hangsúlyt. Tudjuk, hogy a tévedés a játék része, tapasztalatot csak mérkőzésen lehet szerezni, ugyanis bármennyit edzhetsz, ha nem lépsz jégre a meccseken. A csapatnak esetenként sokba kerülnek a hibák, ám látszik a fejlődés az egyének és a csapat esetében is. A következő idényre lesznek változtatások, eladhatóbbá és szerethetőbbé tennénk az együttest, ugyanis a győzelem hozza a nézőt a csarnokba. Több tapasztalt játékosra, példaképekre van szükségünk, akik húzzák maguk után a fiatalokat. A jövőre nézve erősítünk a légiósok terén, mert ebben az idényben nem volt elég, amit nyújtottak. Tizenkét játékos biztosan marad, szeretnénk, ha Szergej Pajor a következő szezonban is narancs-kék mezt viselne. Öt játékostól elköszönünk, egy jégkorongozó pedig befejezi a játékos-pályafutását. Nem engedjük el senki kezét, edzőkre és játékvezetőkre van szükség.

– Pelle Torstensson a következő idényben is az Ágyúsok vezetőedzője lesz?
– Elmondom, hogy idén kérvényeztük az Erste Liga-csatlakozást, ám egyelőre nem részesültünk pozitív fogadtatásban, ami véleményem szerint nem meglepő, mivel a magyar csapatok egyre nehezebb gazdasági helyzetben vannak, a belépésünk újabb kiszállásokat jelent, ami még több kiadás. Ígéretet kaptunk, hogy a 2024–2025. évi idényben bevesznek az Erste Ligába, a kézdivásárhelyi műjégpálya pedig lehet az otthonunk, mert megfelel a feltételeknek. Nem erőltetünk semmit, egyelőre nem vagyunk készek a szintlépéshez. Az edzővel április folyamán tárgyalunk, pozitív a partneri viszony köztünk, de egyelőre nem döntöttünk a további együttműködésről. A klub és a szakember is feltételeket szabott, Pelle Torstensson szeretné, ha komolyan erősítenénk. A vezetőség nem elégedett teljes mértékben az idény végével, és a fiatalok fejlesztésével sem sikerült azt elérni, amit szerettünk volna.

– Hány válogatott játékossal büszkélkedhet a Háromszéki Ágyúsok?
– Kilenc játékosunk tagja a romániai válogatottaknak. Ezek közül hét az Egyetemi Jégkorong Világkupán szerepel, amelynek Csíkkarcfalva ad otthont április 14–19. között. A résztvevőket két csoportba sorolták, az A jelű négyesbe az Amerikai Egyesült Államok, Szlovákia, Magyarország és Svédország került, míg a B jelű csoportban Kanada, Csehország, Lengyelország és Románia harcol a legjobb négy közé jutásért. A csoportok első két helyezettje az elődöntőbe jut, a harmadik és negyedik helyezettek pedig az alsóházi helyosztókon folytatják. Pénteken a romániai válogatott minden várokozást felülmúlva, hosszabbítás után 5–4-re diadalmaskodott Kanada felett, majd szombaton 6–2-re nyert Csehország ellen, így biztosította helyét az elődöntőben, attól függetlenül, hogy vasárnap 5–4-re kikapott Lengyelországtól. A válogatott-szereplés után a játékosaink május 10-én kezdik a felkészülést a következő idényre, hiszen a fizikai felkészülés elengedhetetlen a sikerhez, augusztusban pedig a jégen folytatják az edzéseket.

– Áprilisban felpörögtek az események a Román Jégkorongszövetség háza táján. Tisztújítás volt, közben a szakszövetség megváltoztatta a bajnokság lebonyolítását.
– Április 6-án tisztújító közgyűlést tartott a Román Jégkorongszövetség, ahol új vezetőséget választottunk, a szövetség elnöke Nagy Attila lett. Eközben a leköszönőben lévő vezetőség kiküldött egy körlevelet, amelyben közölték, hogy nem lesz elődöntő, hanem a középszakasz első két helyezettje játszik a döntőben, a harmadik és negyedik a bronzéremért. Ennek értelmében a Steaua és a Brassó vívta a finálét, míg a Gyergyószentmiklós és a Csíkszereda a bronzéremért kellett volna hogy küzdjön. Az egész idényben mindenki úgy tudta, hogy a középszakasz lezárása után elődöntő jön, ahol az első a negyedikkel, a második a harmadikkal játszik a döntőbe jutásért, azonban kiderült, hogy mégsem így lesz, ami teljes mértékben igazságtalan. Mivel a Gyergyói HK és a Csíkszeredai Sportklub is jogszerűtlennek ítélte meg a szakszövetség versenybizottságának ezt a döntését, a két győzelemig tartó bronzcsatát nem játszották le. A döntőt a Brassói Corona nyerte meg, miután az első mérkőzést elvesztette, aztán kétszer diadalmaskodott a Bukaresti Steaua felett.