A rendezvényre érkezőket nagy öleléssel és mosollyal várták az ajtónál, majd kis piros szívecskét kapott mindenki, amelynek a hátoldalán lévő szentírási mondatot a találkozó végén lehetett megnézni. A barátságos fogadtatás után a tavaszi találkozó 9 órakor rózsafüzér-imával kezdődött, amelyet a csíkszeredai csoport tagjai mondtak.

Az ima után Bajcsi Tibor, a Krisztus Király-plébánia gondnoka, a sepsiszentgyörgyi Élet a Lélekben imacsoport vezetője köszöntötte a jelenlevőket. Elmondta, hogy 152 óra időtartalommal közel 850 személy imádkozott minimum egy órát, 76 pap testvér vállalt imát, 57 pedig szentmisét ajánlott fel belföldön és külföldön. A háttérimádkozóknak, papoknak megköszönte a szolgálatukat, mivel jó eszközöknek bizonyultak arra, hogy aznap Isten kegyelme alászálljon. Köszönetet mondott a közösségvezetőknek is, akik segítettek a terem elrendezésében, azoknak, akik a szemináriumok után folytatják a találkozókat, s annak a négy közösségnek is, akik azon a héten döntötték el, hogy településükön imacsoport alakuljon. Az imacsoport vezetője Teréz Anyát hozta fel példaképnek, akivel személyesen is találkozott, hogy mennyire fontos az alázatosság a keresztény életben, hogy Isten kegyelmét tudja hordozni. Kiemelte, hogy az egyháznak a mostani időkben is kötelessége az evangelizáció, kötelessége bizonyságot tenni Isten hatalmas valóságáról, az ő mennyei jóságáról.
 

Tanúságtételek

A tanúságtételek a találkozók fontos részei, amikor testvérek arról számolnak be, hogy mit tett a jó Isten az ő életükben, miután Jézust beengedték a szívükbe és megnyíltak a kegyelem befogadására. Meg arról is szól a tanúságtétel, hogy az imádkozó közösségre mindig lehet számítani nehézségekben, óriási ereje van a közösen, hittel és lélekkel mondott imának.

András Csíkszeredából arról számolt be, hogy akkor ismerte meg az imacsoportot, amikor minden összecsapott a feje fölött. Ám hatalmas változás állt be életében, miután elkezdett járni a találkozókra és elvégezte a szemináriumot. Egy hölgy arról tett tanúságot, hogyan sikerült megismernie önmagát, és mindenkit kiosztó, mindenkinek mindent megmondó természetét megváltoztatnia az Úr segítségével, így nagy változások történtek az otthonában és a munkahelyén. Egy szatmári fiatalember, aki jelenleg Londonban él, képes volt az éjszakai virrasztásra csak azért eljönni, mert meg akarta ismerni Jézust. Majd úgy végezte a kilenchetes szemináriumot Felső-Háromszéken, Szentkereszten, hogy utána rögtön visszarepült Londonba. Egy görgényüvegcsűri háromgyermekes házaspár arról számolt be, hogy amikor a férjnek balesete volt és le kellett vágni a bal lábát, zúgolódás nélkül tudták elviselni a tragédiát. Három órától egy négytagú család vezette az irgalmasság-rózsafüzért, majd ezután az anyuka, aki depresszióban szenvedett, elmesélte: miután elkezdett járni az imacsoportba, Jézus átformálta, meggyógyította, s mennyire boldog lett. És ez a boldogság kisugárzott a férjére és a két kamasz gyermekére is.

„A Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben”

Mivel egy sportcsarnokban sok minden történik, szükségesnek látták a terem megszentelését, amire Madarász Attila bögözi plébánost kérték fel. Ezután ft. Csiszér Imre Erzsébetbányán szolgáló plébános tartotta meg az első elmélkedést „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn. 20, 21) témával. A második elmélkedést délután a csíkszeredai születésű ft. Darvas Emil Kadicsfalván szolgáló plébános tartotta „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt. 18–20) mottóval.

A hálaadó szentmisét ft. Tamás József ny. segédpüspök mutatta be hét lelkiatyával. Megköszönte a jó Istennek a kegyelmi ajándékokat. „Ennek a találkozónak az igazi gyümölcse az lenne, ha úgy mennétek haza, mint akik a reményben gazdagodtak. Hogy ezzel a reménnyel azt a küzdelmet, azt a harcot vagy azt a feladatot, amelyet a jó Isten ad minden egyes embernek, meg tudjátok tenni. A reményre itt, a földi életben óriási nagy szükség van. A remény olyan, mint a levegő vagy a mindennapi betévő falat kenyér, vagy olyan, mint a felüdítő víz. Aki Istenbe veti reményét, aki hozzá folyamodik, aki Istenbe kapaszkodik, az mindig megéli azt, hogy a nehéz helyzetekből megszabadul. (...) Legyünk mélyen hívő emberek, hogy erős legyen a hitünk, s az erős hitünk igen erős reményt adjon a mi számunkra abban az Úr Jézus Krisztusban, aki így biztat bennünket: Bízzatok, mert én legyőztem a világot!” – ezekkel a biztató mondatokkal zárta prédikációját a püspök atya.

A 24. nagy találkozó ünnepségén sok kegyelem áradt. Sorban álltak a gyóntatószékek előtt az emberek, hogy letegyék terheiket, elvégezzék a lelki nagytakarítást. Olyan lelkiatya is volt, aki kilenc órán keresztül gyóntatott. Az egyórás szentségimádás alatt többen adtak hálát sok mindenért az oltáriszentségben jelen levő Jézusnak; többen gyógyultak meg különböző betegségekből.

Felemelő volt látni, hogy élő egyházunk van, hiszen minden generációból voltak résztvevők. Nagyon sok kisgyermekes család babakocsikkal és karon ülőkkel volt jelen, részesedni akartak a találkozó hozadékából.