Vargha Mihály múzeumigazgató érdeklődésünkre elmondta, igyekeznek nagyon magas színvonalú kiállításokat összeállítani. Ezt szintenként valósítják meg. Idén ősszel a földszintet lakják be, következő évben az első emeletet, és 2025-ben a harmadik szintet. Ez rendkívül költséges, mert nem elégednek meg azzal, hogy a tárgyakat gyönyörű tárolókba helyezik, és a címkét ráragasztják, hanem szeretnének interaktív, multimédiás segédeszközökkel ellátott kiállításokat összerakni. Úgy, ahogyan egy 21. századi muzeális intézményben lennie kell. Példáik a Lajtán túl vannak, de Magyarországon is csodálatos a tavaly nyáron megnyílt szentendrei skanzen, és a néprajzi múzeum megnyitása is tanulságos volt, mondta.

Magasra kell állítani a mércét, és ezzel nemcsak divatot követnek, hanem a fiatal generációt igyekeznek becsalogatni. Az ifjak már nem állnak meg könnyezve egy tárgy előtt, interaktívvá kell tenni a tárlatokat, multimédiás tartalommal kell azokat feltölteni, fogalmazott az igazgató, hozzátéve: nagyon szeretnék, hogy ötven év múlva is sok-sok látogatója legyen a múzeumnak. Felújítás előtt évente mintegy 50 ezren keresték fel a sepsiszentgyörgyi intézményt, Vargha Mihály szerint ez a szám növelhető.

Ez nem megy varázsütésre, és nem tudják megmutatni egyből mind a 3500 négyzetméter kiállító felületüket, de megvan a forgatókönyvük rá. Novemberben a Géniuszok a hősök mögött című Gábor Áron-kiállítással nyitnak. „Nem arra összpontosítunk, mint eddig, hogy Gábor Áron, a hős, hanem megmutatjuk azt a hátországot, ami Gábor Áront hőssé tudta tenni” – mondta az igazgató. Ha nincs Bodvaj, Sepsiszentgyörgy, ha nincs fejlett céhes élet Kézdivásárhelyen, ha nincs Turóczi Mózes, Dummel Ferdinánd, Szacsvay János stb., önmagában valószínű kevés lett volna Gábor Áron, fogalmazott Vargha Mihály. A rivaldafény eddig kizárólag Gábor Áronra szegeződött, most kiterjesztik, megmutatják a hátországot is. Erre 25 millió forintos pályázatot nyertek Magyarországon. Különben a felújítás ideje alatt Gábor Áron ágyúját és más 1848-as relikviákat hét helyszínen mutatták be Magyarországon, több mint negyvenezren voltak kíváncsiak a kiállításra.

Megújult a múzeumkert is, amfiteátrum épült, civilizált női és férfimosdó, gyönyörű sétányokat alakítottak ki, játszóteret a gyerekeknek. Több ezer növényt telepítettek, tulajdonképpen dendrológiai parkká és botanikus kertté vált a terep, természetrajztanárok megmutathatják diákjaiknak a Székelyföldön honos fajokat. Újdonság, hogy a Szemerja negyed felől is be lehet menni, székely gyalogkaput állítottak oda. Továbbra is kultúrkertként fog működni, a jövő évi Szent György Napokon már lesznek ott műsorok. Jó ötlet volt a kert megnyitása a közönség előtt, hisz olyanokat is bevonzottak, akik addig nem jártak múzeumban, fejtette ki az igazgató.

A múzeum abban különbözik más intézményektől, hogy miután megnyitnak egy-egy kiállítást, másnaptól már azon dolgoznak, hogy minél több embert becsalogassanak. A múzeumpedagógusok gyermekeket, iskolás csoportokat vonzanak be. Nem az a lényeg, hogy sok kiállítást nyissanak, hanem amit megnyitnak, azt sok ember lássa. Két és fél, három hónap kell egy ekkora városban, hogy a híre elterjedjen, és aki akarja, meglátogassa, tette hozzá az igazgató.

A főépületben kizárólag kiállítóterek, az alagsorban raktárak, köztük látványraktárak lesznek, az irodák kiköltöztek. A megyeháza által a múzeum számára megvásárolt szomszédos telken lesznek az iroda- és raktárépületek. Ezek rendezésével is haladnak. A megyei önkormányzat elfogadta a terv műszaki-gazdasági mutatóit, a munkálatot az Országos Beruházási Ügynökség finanszírozza nagyrészt, a közgyűlés e havi ülésén határozott a terep átadásáról.

A Lábas Ház továbbra is a múzeum kezelésében marad, ott ezentúl is lesznek kiállítások, az alagsorban a kortárs művészeket bemutató tárlatok, és folytatódik A hónap műtárgya sorozat is.